"A torony-lakó remete magányában folyton együtt tanakodott annak a nagy élő lénynek a daemonaival, a kit ő pokolnak nevezett, s a kit a tudósok Gea-nak, földnek neveznek.

S a Geodémonnak valóban pokoli szeszélyei vannak. A föld és az ő kegyenczei, aztán meg az égtől származott ember között folytonos a harcz. A föld szeret gyomot teremni, az ő kedvencze a pipacs, meg a konkoly; ez a csillagok korcsa pedig kényszeríti őt búzát teremni. A földdaemon pártfogolja a vadonczot, az állati ösztönt; az ember erőszakolja rá a nemesített gyümölcsöt és az erényt. A milyen joga van az embernek azt kérdezni: ugyan mire alkotta a teremtő ezt a tömérdek hernyót, cserebogarat, a mi a gyümölcsfáimat letarolja? épen olyan joga van a hernyónak, cserebogárnak azt kérdezni: ugyan miért szülte a föld ezt az idomtalan kétlábú állatot, a mi idejön engem az én fámról leszedni és eltaposni? A földdaemon nem a kertésznek a barátja, hanem a hernyóé."

/A dagői torony/