Bródy Sándor szerint a Bajza utca "a mai Budapest népe kicsinyben: nagyúri, vegyes, szegényes, kezdődő, pompázó, kicsinyes és nagyszabású, mindenekfölött pedig csudálatos. [...] Ebben az utcában van még egy ház: egy kis velencei palota, a melyet egy magyar festő épített a maga és a családja számára. Az emeleten lakik az apósa, egy komoly öreg úr, a kiből már vagy 50 esztendője táplálkozik az egész ország kedélye [...][23]

Az "igazán Jókaihoz illő lakás," a kétszintes - a velencei Canale Grandén álló Palazzo Erizzo mintájára - tervezett ház és a Feszty-, valamint a Jókai-lakás beosztását egészen pontosan ismerjük.[24] Az alaprajz és a szobák tervei alapján Gábor megállapította, hogy "az új villát úgy terveztették [...], hogy abban nyitott házat lehessen vinni. A »munkahelyek« - Feszty kb. 100 m²-es műterme és Jókai több, mint 50 m²-es dolgozószobája[1] - voltak a két meghatározó helyiség, köréjük szerveződött a többi. A leírások utalnak arra is, hogy mindkét terem vendégfogadási célokat is szolgált. Jókai nagy dolgozószobájának az ebédlőhöz közeli sarkában állt a két híres tarokk-asztal. [...] Jókai nagy dolgozószobájából »nyílik balra egy ajtó, amely a költő kék szövettel bevont hálószobájába vezet. Egyszerű faragott ágy van benne, felette édesanyja és felesége arcképe. Egy pár szék, egy asztal még, s ennyi az egész.«

Teljes cikk: epa.oszk.hu/00000/00003/00033/csasztvay.html