"Gyónni ment a cigány. Vétkei közt azt is bemondta a gyóntató atyának, hogy egyszer az anyja ködmönét földhöz vágta. Megjegyezte ugyan a gyóntató atya, hogy ez nem vétek; mindamellett a cigány külön abszolúciót kért. Megnyervén végre, a gyöngéd lelkiismeretességnek azon okát adta, miszerint azon alkalommal s véletlenül a ködmönben az anyja is benne volt."

/Az öreg anya ködmene, A magyar nép élce/