"Mikor a vonatunk megérkezett Kolozsvárra, Jókait nagy ünnepséggel fogadták, s mindenütt, ahol a város díszhintóján elhaladtunk, nagy ujjongással fogadta a tömeg. Este az ifjúság fáklyás zenét adott Jókai tiszteletére. Furcsa eset játszódott le akkor. A város ugyanabban a szállodában helyezett el bennünket, ahol József főherceget. Szorosan vett szomszédok voltunk, az erkélyeink egymás mellett. Mikor az ifjúsági fáklyásmenet közeledett, s a zene felhangzott, kimentünk az erdélyre megnézni, mi az. Jóformán ugyanakkor jött ki a főherceg is az ő erkélyére. A fáklyásmenet megállt, a tér, ameddig a szem csak ellátott, zsúfolva az ifjúság nyomába toduló közönséggel. Egyszer csak hatalmas „Éljen Jókai Mór!” rázta meg a levegőt. Hogy ettől a rázkódástól-e vagy egyéb okból, a főherceg eltűnt az erkélyről, többé nem is került elő az egész ünneplés alatt, amely igazán szívből jövő és szívhez szóló volt. Nagyon örült neki az uram."

/Felesége visszaemlékezései/