„Tartsunk előbb egy kis értekezést a csókról.
Ennek különböző népeknél különböző értéke van. Az orosz, délszláv és román igen olcsón adja: ott minden üdvözlés csókkal jár, a legőszintébben egymásnak a szájára adva. Az angol pedig még a kézreejtett csókot is perhorreskálja. A franczia ki sem mondja a szót, hogy valakit megcsókolni, hanem megölelni, a mi nagy különbség. A német már középutat tart, azt mondja, hogy einen Kuss in Ehren kann Niemand verwehren.*
S körülbelől ezt a felfogást követték őseink is, a kiknek társasjátékaiban sűrűn szerepelt a csók. De az is csak olyan ártatlan, tisztességes, félerőszakkal elrabolt, féltréfával engedett, félig elpanaszolt, egészben megbocsátott csók volt, a mi senkinek sem ártott meg.”

/Ne nyulj hozzám/

perhorreszkál (latin) = elutasít, idegenkedik

* Tisztes csókot nem kell megtiltani.
közmondás, Albert Lortzing: A fegyverkovács című operája (1846).