"Milyen is az az ördög? Orthodox templomaink tele vannak a képével festve: látható az az utolsó besszarábiai beszerikában is. Csúf, szarvas, bozontos fejű, kilógó veres nyelvű kecskebak, tüzes vasvillával a kezében, a ki a megnyilt földből támad elő, pokoltűz lángjai közepett, s keresi a bűnöst, a kit kárhozatra czepeljen. Dehogy ilyen az ördög! Az egy eszményi szép férfialak, a ki nem a pokol torkából, hanem a ragyogó holdudvarból száll alá, aztán nem is a bűnt keresi, hanem a legtisztább, a legeszményibb indulatokat, hogy azok miatt vigyen bennünket a kárhozatra."

/Sírkő-album/

"Tatár úrhölgynek volt öltözve: sarkig érő tarka virágos muszlin-ing fölött a nehéz selyem khalát, hosszú lecsüggő ujjakkal, azon hímzések drágakövekkel és gyöngyökkel kirakva; fején széles bársony homlokkötő, melynek rózsaszín alapjából ellentétes színükkel váltak ki a fekete igazgyöngyök, mogyorónagyságuak, középen egy mindannyinál nagyobb, körte alakú gyöngyszem, szintén fekete, mely a homlokra lecsügg: valódi kincs az egész. A leeresztett hajfonatai is át voltak tekerve igaz gyöngysorokkal, fülében és elől a mellén ragyogó gyémántok, a kezeinek minden ujján drágaköves gyűrűk; derekát kirakott arany öv körité s a bal válláról a mellén keresztül egy türkizzel kirakott szíj csüggött, melyre egy arany táblájú könyvecske volt akasztva: az alkorán miniatür irásban. "

/Sírkő-album/

"S csodálatos valami az az átok. A hangnak, a fénynek, a villanynak az erejét már a végtelenig tökéletesítették; de az átok ereje mindazoknál csodálatosabb: az átokra rá van bízva, hogy keresse fel a szélrózsa minden irányában az átoksujtottat, s az utána megy, rátalál."

/Sírkő-album/

"- Milyen kevés kell az embernek a boldogsághoz!

- Milyen sok. Egy másik ember, a ki osztozik benne.

- S mi gátolja az embert, hogy egy ilyen másik emberre rátaláljon?

- A sebhelyei.

- A sebhelyek diszítik az arczot.

- Nem azok a sebhelyek, a mik az arczon vannak, hanem másutt."

/Sírkő-album/

"Azt pedig egyáltalán le kell tagadni, hogy a lélek a szívben lakik. Hogy a lélek halhatatlan, azt a vallás dogmái miatt el kell hinnünk: igen is van lelkünk, mihelyt meghalunk. Akkor annak feladata a spiritista üléseken megjelenni s kérdésekre feleleteket adni. Ez az előkelő világ meggyőződése. De a míg élünk, mi az ördögöt akar velünk a lélek? Teszszük azt, a mit a testünk kiván. A mig élünk, addig csak testünk van: azontúl aztán ám lássa a lélek, hogyan él tovább - ha kedve van hozzá."

/Sírkő-album/

"Szívről csak a fürdőorvos előtt szoktak beszélni, aki aztán megállapítja a szívtágulást, szívelhájasodást, szellentyűbillenést, s praescribál gyüszüvirágot, farkasalmát. A szív igazán alkalmatlan orgánuma a testnek. Momus következetesen róhatta volna meg szokása szerint Jupitert, az emberalkotót, hogy miért adott annak ilyen gyarló életszabályozót: nem tudott a helyett egy remontoárt helyezni az erei és idegei góczába?"

/Sírkő-album/

[remontoár: az órásiparban a felhúzó rúgó neve. Rementoár óra, melyet nem kulccsal húznak föl, hanem az óra felfüggesztő gyűrűjének gombjánál fogva, melyet ide-oda csavarnak.]

"Semmit sem rejteget a civilisált ember annyira, mint a szivét. Még a bűnét sem."

/Sírkő-album/

"Mért is nevezték el a magyar nyelvészek a filomélát csalogánynak? Azért, mert az énekével csalogatja magához a párját."

/Sírkő-album/

"Hiszen tudjuk, hogy vannak beszélő szemek: az ilyen szemek rendesen kérdeznek. No, ennek a szemei nem kérdeztek, hanem feleltek: parancsokat osztogattak. "

/Sírkő-album/

"Igaz, hogy Monte-Carlóban nagyon sok szép hölgy megfordul. De azért ott az ember mindenét elvesztheti, csak a szivét nem. Az ottani nők egy más emberfajhoz tartoznak. Ki tudna szerelmes lenni egy Centaur-nőbe?"

/Sírkő-album/

"Az erőszak mártírokat csinál s részvéteket szerez még egy rossz ügynek is s kiveszi a biztos diadalt még egy kész jó ügy kezéből is."

/A nyitrai események alkalmából. A Hon/

"Vannak e költemények között olyanok, amelyek tündökölnek a nemzeti gyűlölettől. Arzenikum, mely oxigén között lángol. Némelyik olyan, hogy amikor Leviathant ledobtá az égből, a pokolig leérve nem énekelhetett nagyszerűbbet. Egy-egy kincs a költészet Ambraser Sammlungjában. És én azt mondom: ássuk el ezeket a mi kincseinket, hiszen ezeknek a fénye gyújtani képes! S a nemzeti gyűlölettől ragyogó költemények nem lesznek fölvéve ez idő szerint Petőfi hagyományai közé. Az oltárról loptam le ezt a lángot! én magam, hogy fel ne gyújtsam a templomot. Valóságos vandalizmus volt: a Niebelungen kincsei a Rajnába dobva. Gyilkos voltam, több: Censor voltam! De nem! Fajgyűlöletet hírdetni még egy Petőfinek sem szabad!"

(Petőfi verseinek kiadatásakor, A Hon, 1870)

"A Bábeltoronyról mondott hagyomány képtelen mese. Munka közben nem vesznek össze az emberek nyelvkülönbség miatt. A dolgozó ember megérti egymást. Nem a műhelyekben, nem az állványokon, nem a kaszálókon születik a nemzetiségi gyűlölet. Csinálva csinálják azt mindenütt."

/A nemzeti gyűlölet csinálók ellen/

"Országok követelhetnek egymástól alkut, szerződést, szövetséget; népek saját országuktól csak törvényt és igazságot."

(tudósítás az országgyűlésről, 1868)

"Szabadelvű Magyarország! E szóban ki van mondva az, hogy Magyarország minden lakójának egyforma anyai szeretettel tartozik; - de azonban minden lakója is egyforma fiui szeretettel tartozi neki. Magyarország nem ismerhet keblén mostoha fiakat; de viszont fiai sem ismerhetnek kívüle édes anyákat."

(nyílt levél, Magyar Sajtó, 1862)

"Hivatása a magyar irodalomnak végbevinni azt a nagy munkát, amit sem fegyverünk, sem diplomatiánk nem tudott befejezni: a velünk egy hússá, de nem egy lélekké vált nemzetiségek meghódítását. Nem azt a hódítást értem itt, amit a hatalmasabb erőszak a gyengébb fölött gyakorol, hanem azt a lelki egybeolvadását az értelmiségnek, melynek közös útján találkozva, egymást buzdítva, elismerve, ami nekünk szent, másnál is megbecsülve, az erősebbnek fitymálását, mit velünk éreztetnek, nem fizetve vissza a nálunknál kisebbeken; elérjük azt a nagy diadalt, melyben mindenik fél nyert és egyik sem vesztett."

/A magyar irodalom missiója/

"A magyar csak a csatában katona. Otthon szerény munkás polgár, íróasztalánál kedélyes költő, kedvesénél hősszívű szerelmes, borasztalnál vígkedvű cimbora, csak a csatamezőn hős, csak ott oroszlán, kedvese ölében nem jutnak eszébe csatái, de viszont a csatában sem jut eszébe kedvese."

/A vörössipkás/

A következő néhány idézet Csukás István: Jókai és a nemzetiségek című tanulmányából való. (JATE Bölcsészkar jegyzet, Szeged, 1973)

"Hát most, kulcsár barátom, rexum! bal lábbal előre marsch s küldje be nekem a vadászt. […]
No hát édes Dadian, kandidálja ön ki magát innen, és igyekezzék nem tünni fel többé a politikai láthatáron, a míg nem invitálom. […]
No hát már most mosolyogja ki a bőröndömet, s kaczagja ki az öltönyeimet, aztán vigyorogja ide nekem a tiszttartó urat."

/A bolondok grófja/

"Szememből könypatak csereg
Emlékedre édes hazám.
Bár tatár rabszíjat fűz rám
Szívem csak érted dobog.
Bár még egyszer láthatnám
Kéklő bérczed kedves hazám
Vigan hunynám le szememet
Majd ha egy hant eltemet."

/Világszép leányok/

"Nézz rózsám a szemembe:
Mit olvasol belőle?
Ugy ég: azt mondja
Ugy ég: azt mondja:
Te vagy az angyalom
Ragyogó csillagom."

/Világszép leányok/

"Maga vontcsövű szamár!"

/Világszép leányok/

"Este virágzik a repcze,
Fekete szemű menyecske!
Kérlek: ne nézz a szömömbe
Meghalok szégyenletömbe!"

/Világszép leányok/

"Eszemadta barna szűz
Ég a szemed, mint a tűz,
Ha az enyim úgy égne,
Száz aranyat megérne
Eszemadta!"

/Világszép leányok/

"Jöjj az ablakodra kedves,
Minden nyugszik már;
Csak egy pár boldog szerelmes
Ide-tova jár.
Alusznak minden állatok. Nyugszik föld és ég
Csak a vidám indulatok vagynak ébren még."

/Világszép leányok/

"- Ejnye galambom; de kicsipted magadat.
- Hát konczerthez így szokás.
- Olyan csinos vagy, hogy szinte gusztusom van.
- No csak ne legyeskedj! Ennyi ember előtt.
- Hajszen minden ember tudja, hogy vőlegényed vagyok. Szabad neked engem megcsókolni.
- Szabad; de nem illik! A menyegző előtt, mit gondolsz? Megszólnak."

/Világszép leányok/

"Molnárlegény nem volna
Fehér czipó sem volna;
A garat lejárat
Minden gondot, minden bút.
Terabéritrára
Ratabéja bu-bu-bu!

Szabólegény nem volna
Pitykés dolmány sem volna
Elkezdi az olló,
Végezi a vasalló.
Terabéritrára
Ratabéja bu-bu-bu!"

/Világszép leányok/

"Szárazon nem lelkesedik a magyar."

/Világszép leányok/

"Czigányasszony sátora
Kigyulladt a hátulja
Beleégett a vajdája
A vajdának a lyánya. Ihajja hajja.
Én a vajdát nem bánom
De a lyányát sajnálom
Piros bársony topánkája
Jól illett a lábára. Ihajja hajja."

/Világszép leányok/

"Legyen úgy, mint régen volt
Süvegelje meg a magyart
Mind a német, mind az oláh, mind a tót,
Legyen úgy, mint régen volt
Hogy ne legyen a magyarnak
Se dolmányán se jó hírén semmi folt.
Legyen úgy mint régen volt
Tele legyen a magyarnak
Mind itczéje, mind pinczéje, mind a bolt."

/Világszép leányok/