“Petőfi szinész akart lenni, én festő; egy harmadik múzsa megfogta kezeinket s elvezetett pályáinkról más világokba.”
/Petőfi mint szinész/
“Petőfi szinész akart lenni, én festő; egy harmadik múzsa megfogta kezeinket s elvezetett pályáinkról más világokba.”
/Petőfi mint szinész/
“Két dolgot nem hallottam Petőfitől soha: kérni valamit és panaszkodni valamiről.”
/Petőfi mint szinész/
“Petőfi másnap egész gavallérnak öltözve áll be hozzám. Csinos violaszín frakk volt rajta, sárga gombokkal, melyek mindegyikén más alakú állatfej pompázott. Ez volt az egyetlen és utolsó frakk a világon, a mely Petőfi testét érintette; ebben festettem le őt miniature-képben olajba.”
/Petőfi mint szinész/
“De hát magyarázzuk meg azt is, hogy mi volt az a képzőtársulat?
Ez a felsőbb iskolai fiatalságból alakult egylet volt, Tarczy Lajos tanár választott elnök alatt, melynek gyülésén a tagok irodalmi műveiket olvasták fel, novellákat, verseket, essayket, politikai és tudományos értekezéseket, a szavaltak verset és prózát s azután rögtön megbirálták a hallottakat kölcsönösen. A mely felolvasott mű kiállta a birálatot, az felvétetett a társulat Érdemkönyvébe. (Ez volt a föladat: a birálathoz hozzászoktatni egymást.) Majd jutalmakat tűztek ki pályaművekre; akademikus tudósokat kértek föl a pályadíj odaítélésére s még fényes zsebkönyvet is adtak ki Tavasz czím alatt. Ebben jelent meg Petőfinek is, nekem is, a legelső nyomtatott munkánk.”
/Petőfi mint szinész/