"A fekete fajnak még csak akadnak barátai, azokért az országgyűléseken beszédeket tartanak, azokat oktatják; regényeket és drámákat írnak róluk; beszélnek felszabadításukról , s őrizkednek őt őshazájában felkeresni, hogy fehérre fessék; s kezdenek vitatkozni felőle, hogy az talán mégis inkább ember mint állat. "
/A megölt ország /
"Már az is elég merész gondolat volt Plato kétlábú tollatlan állataitól, hogy ők magukat a teremtés legfőbb urainak vallják: de még merészebb eszme az, melyet az úri állatrend fehér színű fajai táplálnak magukban, miszerint a valódi szellemi műveltségre egyedül az ő bőrük képes. "
/A megölt ország /
"Csak szerep a férfiküzdelem a nőnek, nem élethivatás. "
/Az istenhegyi székely leány /
"a legvénebb asszony is volt valaha tizenöt esztendős, s tizenöt éves korában minden leány szép; - te is az vagy; és mind szeleburdi: - te is; s mindeniknek megjön az esze, ha megvénül: - neked is. "
/A libapásztor /
"Az a 'kék' melléknév pedig nem valami közönséges epitheton, aminővel a költők meg szokták tisztelni a kisebb és nagyobb vizeket; hanem valóságos színe annak a pataknak; olyan szép világoskék, hogy indigo helyett festeni lehetne vele. Hanem azt persze senki sem teszi, mert az a fonálneműnek nem válnék egészségére. Azonfölül pedig az a tulajdonsága van a kis pataknak, hogy ami vasdarabot belevetnek, pár nap alatt annak a felszíne egészen rézzé változik. "
/Az én galambom nem vált porrá /
" A szultán siketnémáit nevezik így. Egyszerű a mesterség, ahogy a siketnémákat szerzik. Golgondában egy pár száz ember foglalkozik vele. Szegény emberektől, kiknek sok gyermekük van, összevásárolják tíz húsz rupiáért, minőség szerint, a gyermekeket egy éves korukban, amikor még nem tudnak beszélni.
Azután valami növényekből készített maró nedvet töltenek a füleikbe, amitől azok tökéletesen megsiketülnek. "
/Bizeban /
"Debrecenben azon időjárást szokva voltak az ilyen beszédhez, a török uraságoktól rájuk ragadt, hogy ojunt játéknak értsék; értelméből azt is megtanulták, hogy kacsiniz annyit tesz, mint szaladj; hogy hogy oglán gyereket jelent, tepszin bizonyosan valami ugorj innent, s a csirkin csirlek valami furcsa csúfszó, amivel a török a gyereket ijesztgeti; s hogy a magyar szavak után raggatott szün, lor, mek toldalékok a törököt megilletik."
/A struccmadár /
" tenyeres-talpas delnőkkel, kiknek testi terjedelme élő tanubizonysága annak, hogy Debrecenben leghamarább eltörölték a bőjtöt. "
/A struccmadár /
" ott volt vagy negyven borzas kölyök, aki rágta a betűt helyette, s nyűhette a hátukon a pálcát, ami királyi mulatság, kár hogy az átkozott újítók ezt is kiküszöbölik már; sok embert megfosztanak a legszebb gyönyörűségétől. "
/Peregrinus /
" Bergengóciának neveznek pedig diák műnyelven minden olyan falut, aminek a nevét még a mappán sem találni. "
/Peregrinus /
"Nekem is van egy unokaöcsém, a ki géplakatos. Nagyon becsülöm azt az életpályát. "
/A nagy ellenség/
"Itt jár végig országunkon. Mindnyájan ismerjük. Büszkeségünk és siralmunk. Szeretjük és rettegjük, pusztít bennünket és nem tudnánk nála nélkül élni. Temetőnk és újra alkotónk. Minden évben meg-megfélemlít bennünket. Hirlapjainkban állandó rovata van a gyászhírek között. Egész tábort mozgósítunk ellene. Miniszterek, alispánok, kormánybiztosok vezetik a hadjáratot. Az erős emberek harczolnak vele, a gyöngék seregestül futnak előle.
Ez a nagy ellenség a - Duna "
/A nagy ellenség/
"nekem is megvan a magam tékozlása. Az én lukszusom abból áll, hogy az ivóvizet a Svábhegyről hordatom, minden reggel frissen; a tejes asszonyom lát el vele. Ez én nálam olyan finnyásság, mint mikor az urak undorodnak az itthoni pezsgőtől s válogatnak a francia sampányikban. "
/Az asztalos családja/
"Tudja nagyságos úr, nem kívánom én az olcsó nyereséget; megelégszem, ha a munkámért megfizetnek. Az a könnyen szerzett pénz olyan portéka, a mi az igaz keresményt is elviszi magával. Most én egészen jól vagyok. Felkelek hajnalban, dolgozom délig, akkor jól esik az ebédem, a mi bizony nem pompás, de nekem jóízű; aztán megint dolgozom estig, s a mint leteszem a fejemet, elalszom reggelig; ajtóm, ablakom nyitva, tolvajtól nem félek. A sok divatos nyavalyát nevéről sem ismerem. "
/Az asztalos családja/
"az a szokása volt, a mi rendes a magyar parasztnál, hogy ha úrral jön szembe, csak akkor köszönti, mikor már elment mellette, s a háta mögött van. "
/Az asztalos családja/
"Gazdag az, a ki a sorsával meg van elégedve, s én az vagyok. "
/Az asztalos családja/
"Az a czigaretta egy hölgy szájában az a füstölő, a mivel azt jelzi, hogy maga magának tömjénez. "
/Az asztalos családja/
"a legfelső ablaktábla szegletében volt egy kis bádog szélkelep, melyet a belülről jövő meleg pára s a kivülről betörekvő friss levegő folytonos berregésben tartott. Ventillácziónak hivják azt a magyarok. "
/Az asztalos családja/
"Hanem előbb köpjünk be egy pohár somlyait. [Petőfi mondása volt.] "
/Hányan vagyunk még?/
"A zeke ezüstgombos és zsinórra jár: de most ki van gombolva, mert ebéd előtt ez így tanácsos; az előre domborodó testrész ezt megkívánja, melyet nem egész akkurátusan fedez a kalotaszegi varrottas mellény, úgy hogy az alatt a következő csattos szíj lyukait meg lehet számlálni. (Majd később szaporodni fognak.) "
/Hányan vagyunk még?/
"Ez szabad: a bajuszt koromszinűre festeni. Szakáll, haj, szemöldök mind követheti a maga változatosság iránti szabad akaratát; de a bajusz a miénk, annak mi parancsolunk. "
/Hányan vagyunk még?/
"Eddig csak úgy szerettünk, a hogy férfi és nő szeret. Most jön még, hogy úgy szeressünk, ahogy az istenek szerettek hajdanában! Azok a pogány istenek: a kik nektárt ittak, ambróziát lélegzettek, a kiknek szárnyas gyermekük volt, s a kiknek még a bűne is dicsőség volt. "
/Nazli-Hánem/
"Azon idők divatja szerint jól illett a fehér hajzat a fiatal archoz férfiaknál, nőknél egyaránt. A tulajdon hajszínével civilizált ember nem jelent meg a világ előtt. Ha ezt a Pentateuch szerzője tudta volna, Ádám és Éva mindjárt, ab orogine, fehér hajjal jött volna elő a föld méhéből – és egymás oldalából. "
/A barátfalvi lévita/
[Pentateuch = Tóra]
"A pénz elgurul, a földbirtok elszalad a kényeztetett úrfiak kezéből és lába alól; hanem a szegény ember fiának a munkakedve dominium és kapitális, ami nem vész el soha. "
/A barátfalvi lévita/
"Kálvinista varjúk voltak. Így hívja őket a népajk azért, hogy ezek hússal élnek (odaértve a férgeket is), megkülönböztetésül a pápista varjúktól, akik a vetést eszik. Amazok egészen feketék, emezeknek a hátuk szürke."
/A barátfalvi lévita/
"A mogyorópagonyon túl kezdődik aztán a növényanarchiának az országa. Minden elátkozott bozót egymással összegubancolva: galagonya, kökény, bangita, ostormén, veresgyűrű, som, borbolya, bodza, csipkerózsa, kecskerágó összeszőve-fonva a vadszeder indáitól, az iszalag köteleitől, vadkomlótól: egy félelmetes berek. S ennek a bozótnak még télen is tarka színe van; nem hull le a levele, megmarad zöldnek, vagy megsárgul, megveresedik, közte a korallpiros bogyók, csipkék, méregcseresnyék, miktől még a madár is elriad. Az egészet fölveri az a nehéz bűz, amitől az embert a hideglelés kerülgeti. – Jó lakás ez a farkasoknak. "
/A barátfalvi lévita/
"Mert a kisgyereknek nem kell a vacsoráló asztalhoz ülni; annak elég volt az uzsonnára kapott bögre teje; ha vacsorát kapna, bikával álmodnék; "
/A barátfalvi lévita/
"Addig nem kezd diskurzushoz magyar ember, amíg rá nem gyújtott. "
/A barátfalvi lévita/
"A régi magyaroknál nem volt szokás az üdvözlésnél a kézszorítás; parolázni csak adás-vevésnél szoktak vagy fogadásból; férfiak egymással össze nem csókolóztak. "
/A barátfalvi lévita/
"pedig tanult embernek szokása volt a feleségnek kezet csókolni. "
/A barátfalvi lévita/