"E föld a paradicsom földje, mely készen termi mindazt, miért másutt fáradni kell. Egyik fa gyapjút hord, fehérebbet, mint a juhok, másiknak virágaiban édes méz terem, harmadik tejet, vajat ád, zsírosabbat a bivalyénál, ízes gyümölcsöt, bort, kész kenyeret szívhatsz, szakíthatsz az eléd hajló ágról, s minden külön nedv különnemű édes mámort önt lelkedbe: túlvilágon jársz az altató areka nedvétől, ezer hölgy szerelmét érzed, ha a bataták édes mézgájától lerészegülsz, két szívet érzesz magadban, ha a kávéfa égetett magjait főve iszod; s azt fogod mondani, hogy a világ minden gyönyöre tréfa ahhoz képest, amit érez az ember, ha a méznád kiforrt mustjából minden ideged csiklandós rángatózásba jön."

/Óceánia/