" A tárogató szólt a lakomáknál, rikoltozó hangja kaczagva, vihogva vegyült a vig zajba; - az sírt a gyásztorban, a halottkiséret halk zokogásához vegyitve siralmas, méla dallamait; az rivallt harsogó, buzdító szavakkal harczi riadót a csaták kezdetén, s voltak hangjai, a mik úgy-úgy illettek a kardcsattogáshoz!... az ébreszté édes csalogányhangokkal az alvó menyasszonyt, midőn ablakára szállt a hajnalsugár... Kár, hogy úgy elveszett, hogy nem is ismerjük."
/Petki Farkas leányai/
" azóta árvaságra jutott a magyar zene, csak a czigány tudja még azt, a legelhagyottabb vendége a magyar földnek."
/Petki Farkas leányai/
" A Rabustya üsse meg! káromkodék fölpattanva Farkas úr (mert még akkoriban nem ismerték azokat a szép czifra káromkodásokat, mik most divatban vannak.) "
/Petki Farkas leányai/
"a gyimgyomos bakhátban van a vinczellérbogaraknak a legkedvesebb kaszinójuk. "
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Ez az a bizonyos rhynchites bacchus.
Bacchusnak hívják, mert szereti a szőlőt.
A szőlőkertész gyakran talál a szőlővenyigéken lógó szivarkákat.
Ezek a rhynchites bacchusnak az iparczikkei.
Tökéletes szivarok. Regalitas! [...]
Ezeket a bogarakat tudós Entz Ferenczünk népies nyelvből véve ilonczáknak és eszelényeknek nevezte. "
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Hát a pálinkához a magátul lehullott szilvát használják. A szilvórium az elárhozott rhynchitesek lelkeivel van tele. Ezért olyan jó. "
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Azért ne utáljuk s épen ne üldözzük rut kinézéséért a varangyos békát s a bőregeret, mert azok a kertésznek a leghivebb barátjai, a kik éjjel őrködnek a gyümölcsöse fölött."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Van köztük egy, a mely éppen az én mesterségembe kontárkodik, a Bostrichus typographus, a mely labyrintszerü folyosókat csinál a fa kérge alatt, a mik az elszáradt kéreg lehámzása után ugy néznek ki, mintha arabs irásjegyekből alkotott sorok volnának a fába belevésve. A megtámadott fa halálítélete van azokban megirva. A typografus-pondró egy év alatt elpusztitja az egész fát."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"A fügefa az a gyümölcsfa-fejedelmek között, a mi a velenczei dózse a világi uralkodók között."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Embernek nincs arról fogalma, hogy mi volt az a svábhegyi szél. - Elfujta az a lámpást a szobában a bezárt ablakon keresztül s ha jó kedve szottyant, három napig ki nem lehetett miatta lépni a szobábul: juliusban lefagyasztotta a fölfutó paszulyt."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"A méhecskének van becsületérzése: ő nem jár lopni; tisztességesen szedi a mézet a virágok kelyhéből s bár a szomszédaimban két méhes létezik, méhek soha nem jönnek a darázsfogóba."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Kis gyerek korunkban, mikor a kertben játszadoztunk, bizonyosan mindnyájan hallottuk az anyánktól, a dajkánktól, a játszópajtásunktól, hogy az Istenbogárkáját elfogni nem szabad, megölni pedig vétek. [...]
Ábrándos leányok azt hiszik, hogy a merre a 'Katalinka bogárka' elrepül a kezükből, arról a tájról fog hozzájuk érkezni a vőlegény."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Én legalább gazdasági gépet nem adok kölcsön senkinek.
Aki pipázni szeret, tartson tűzszerszámot."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"A szőlőkertésznél első virtus a türelem.
Nem szabad a szőlőt zaklatni. Van annak magához való esze. Tudja, mire vállalkozzék."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"aztán régi példaszó, hogy többet ér egy kérdés száz keresésnél."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Aztán utoljára is, a ki ur, nemcsak a pokolban ur, hanem a szőlőben is ur! Hadd forogjon a pénz!"
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"A summa summarum pedig az, hogy énnekem tizenhárom év óta, hogy a filoxéra a szőlőim kétharmadát elpusztította, a pinczémet folyvást sikerül régi állapotban föntartanom, s az én asztalomra csak olyan bor kerül, a miről bizonyos vagyok, hogy nincs benne szőlőczukor, se spiritusz, se idegen borkő, se kénsav, se tannin, se fukszin, se gliczerin; a mely nem ismer se gallizirozást, se petiotirozást, még vizahólyagot sem; az én boromban nincs más, mint a szőlőfürt nedve. S ez nagy uraság! "
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Ha a szőlőt isteni növénynek neveztem, a rózsát istennőinek kell mondanom."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"A régi szőlőmívelésnél a jó borukra büszke gazdák a trágyát nem használták máskor, mint a döntésnél; akkor kapott az eldöntött tőke előbb egy pár kapa földet, aztán egy lapos kosár ivott trágyát. A ki a szőlőjét agyontrágyázta, arról azt tartották, hogy csak a mennyiségre néz, sok bort akar szüretelni - eladásra."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"mert tudom jól, hogy a mi rossz van a földön, az tökéletesen el nem vész soha."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"A szőlő isteni növény. A szőlőnek lelke van, szive van! Ha az emberek is olyan háládatosak volnának mint a szőlő!"
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Mi magunk is szeretünk pihenni. Hát a szegény gyümölcsfa ne pihenjen?"
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Jaquez (ez is direkt-termő, de csak mégis jobb beojtani, ámbár a bora tintának igen jó, nem is nagyon poloska zamatu)"
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Ez ám a kertészgazdának a nehéz tudománya (a ki hegyvidéken lakik): - megfogni a földet, megfogni a vizet, megfogni a napot, megfogni a szelet.
(Ime az ősmagyarok vallása praktikus alkalmazásban!)"
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Mert rigoloztatni jó magyarul annyit tesz, mint a gazdának a saját földjét még egyszer megvenni."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"A szőlő nem engedelmes jobbágy, mint a krumpli, a ki tudja már a kötelességét: - a szőlő a szolgabiro, a ki munkára hajt s halasztást nem enged. A ki szőlőt ültet, nagy urat vesz magának."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"A mi logice lehetetlen, az physice is lehetetlen."
/A véres kenyér/
"Délelőtt olyan fekete sárban járunk, mely mellett a tiszafüredi gát még makadám! A csizmát lehúzza az ember lábáról, s mikor kihúzom a lábam a sárból, akkorát czuppan, mint egy óriás istenasszony csókja! Délután övetkezik másforma sár. Ez sárga agyaból készült, az ember jobbra-balra csúszik benne s üti el a szomszédját a lábáról, s mikor egyet lép, felet hátrafele iszamlik. Másnap aztán a változatosság edvéért következik kavicsos sár, mintha öreg vakolatban gázolna az ember, csak úgy varczog a talpa alatt; utoljára vigasztalásul jön egy mértföldnyi sima latyak, egy olvasztott habarék, mely a csizmaszáron bemegy."
/A véres kenyér/
"Hanem a borzalmakon mind túltesz az, a mit az ember aztán a csatatéri kórházakban lát.
Én azt hiszem, hogy ha a háború kezdete előtt a két ellenséges hadsereget végigdefiliroztatnák két ilyen sebesültekel rakott lazarétumon, mind a két fél összetörné a puskáját, s azt mondaná: 'Eb, a ki hadakozik; ha a két császárnak van egymással valami baja, álljanak ki ketten; menjenek ki birokra, végezzék el egymással; mi nem puskázunk egymásra'."
/A véres kenyér/
"Ezzel már kis diák koromban is sok bajom volt; eleinte mindig azt hittem, hogy Attila valami török hadvezér, míg legutóbb megtudtam, hogy az egy zsinóros kabát, s Schillerről sokáig azt képzeltem, hogy az egy német költő, míg a tapasztalat rávitt, hogy az egy magyar bor."
/A véres kenyér/