"Ezt a novellát én 1850 ben irtam. ... Negyven év mulva a csillagászok felfedezték az Andromeda ködfoltjában rejlő új csillagot. Egy külföldi observatorium igazgatója, a ki angol fordításban olvasta ezt a novellámat, kérdést intézett hozzám, hogy hol vettem a tudomást erről az eddigelé észre nem vett csillagról ezelőtt 40 esztendővel? Nem tudtam rá választ adni. J. M."

/A láthatatlan csillag/

"Kedves öcsém, beszéljünk most a dinnyékről. Nézd azt a szép kantalupot, azzal a márványos héjával, azokkal a mély vágányú gerezdekkel. Valóságos versailles-i fajta. Mikor megérik, olyan illata van, hogy betölti az egész házat; s olyan az íze, mint a nádméz. Ha egy egészet megeszel magad, az sem árt meg. De próbálj belőle csak egy falatot lenyelni, mikor még éretlen, hát nemcsak az, hogy keserű lesz tőle a szád, de olyan nyavalyássá leszesz tőle, hogy megihatod utána az egész „diákkonyhát”.
Látod, ilyen a szabadság is. Ha megérik egyszer, maga a termesztő, a kertész fogja azt felszeldelni, s cintányéron kínálja meg vele a népet: itt van, tessék, neked termesztettem – de amíg éretlen, ne lékeljétek meg, mert a dinnye is elromlik, meg az is megromlik, aki megkóstolja. Tudom, tudom, hogy mit akarsz erre mondani: hogy de bizony lehet a dinnyét is kényszeríteni, hogy korábban érjék, mint az Isten elhozza rá a maga Lőrinc-napját; van melegágy meg üvegharang. No, hát ilyen melegágyban, üvegharangban érett dinnyéi vagytok ti a mai kornak, te meg a többi filozóf, filantróp kozmopolita barátaid. De hát ugyan ki győzne az egész ország alá melegágyat rakni, s üvegharangot borítani rá? Várjátok meg, míg elhozza az úr a kánikulát. Akkor magátul megjön az ígért idő, hogy minden ember egyforma igazságot kap. "

/Rab Ráby/

"Most egyszerre egy harmadik is beleszólt a beszélgetésbe. Egy ökölnyi kis emberke. Nálunk „seregélynek” híják. Ott volt a falon, drótkalitkában. Igazi ember az, csakhogy kiadja magát madárnak: így kikerüli az adófizetést meg a robotba járást. "

/Rab Ráby/

"A 'bekelet' ősi magyar tájszó (Szinnyei József tájszótárában) az autumnus kifejezésére, ellentétben a 'kikelet'-hez. Én jobb szeretem ezt a szót, mint az 'őszt': mert ez a fatális szó az embert mindjárt a szakállára emlékezteti: az az 'ősz'. "

/Öreg ember nem vén ember/

"A kertészet tulajdonképpen nem egyéb, mint az emberi akaratnak a küzdelme a természet ellen."

/Öreg ember nem vén ember/

"Mi szeretteti meg ezt a földi világot legjobban a halandó emberrel? A kertészet.
A virágok, a fák a legjobb kibékítők az emberi lélek és a sors között. Magamon tapasztaltam."

/Öreg ember nem vén ember/

"A hegyrepedés, egy óra járásnyira távolban a Hesdád vögytől, annyira összeszűkül, hogy a két átellenes fal nem esik egymástól távolabb három ölnél. ...
Még nagyon jól kivehető a két horonyzat, a mi a kiugró sziklafalba van vágva; e rovátkokba bocsáták le a vár lakói a nehéz tölgyfakaput, mely aztán zsilipként zárta el a patakot. E kapunak legalább tizenöt láb magasságúnak kellett lenni: mit világosan jeleznek a vízmosás nyomai a sziklában, egész üregeket, gömbölyű döbröket vájt a bezárt hullám a kapu felett"

/Magyarhon szépségei - Úti levelek/

" odább Kolozsvár felé egy tér fedve van gömbölyű pénzalakú csigakövületekkel, mikről az a rege, hogy midőn Szent László a kunokat üldözé, azok pénzt szórtak a magyarok elé, hogy őket fenntartsák; e pénzek váltak Szent László kértére kővé, s maig is Szent László pénzének hivatnak..."

/Magyarhon szépségei - Úti levelek/

"Távolabb a regényes Torda-hasadék képe tünik elénk. Egy harmincz ölnyi széles nyilás, melynek oldalai csaknem egymásba illenek, s melyről azt tartja a monda, hogy az Szent László csodájára támadt, midőn ellenei üldözték, Isten szétnyitá a hegyet, a ló patkója nyolcz szegével együtt most is lenyomva látszik a sziklában"

/Magyarhon szépségei - Úti levelek/

"Kolozsvárt elhagyva, Feleken vitt keresztül az út, melynek hegyein teremnek azok az óriási kőgombóczok, miknek keletkeztéről nincsenek tisztában tudósaink."

/Magyarhon szépségei - Úti levelek/

"E patak vizének az a sajátsága is van, hogy minden belehullott tárgyat rövid idő alatt kővé változtat; láttam friss fagalyakat, miket a szél nem rég hajíthatott bele, az ágak és a levelek, a meddig a vízbe értek, már szép fehér mészkővé voltak válva, a többi megmaradt növényi alkatrésznek."

/More patrio/

"A székely nép áhitattal emelé kezeit az égi segítők után s a mint végig rohant a fényes tábor az égen, bámulva szemlélték, hogy egész hosszában, a merre elhaladt, egy fényes út támadt az ég kárpitján, melyet szikrázó patkóik tapostak ottan!
Ezért hívják hadak útjának maig is székely földön a tejutat."

/Holtak harcza/