"Ezek az egyszerü vonalak voltak a régi magyarok betüi, mielőtt a latin betüket megismerték, még azon időkben a székely irástudók ilyformán közlötték egymással izeneteiket, felvésvén azokat mogyorófa vesszőkre, és papirosnak, tintának még akkor hire sem volt köztük. "
/A Hargita/
"Írt, mert szerette Jókai regényeit olvasni nyáron, az iglófüredi szálloda dohos, tengeri fűvel bélelt, lyukas huzatú díványán elheverve, s mindig elcipelt vándorútjaira az olcsó Magyar Könyvtárban megjelent Jókai-regényekből néhány füzetet, legfőként Az aranyembert és A kőszívű ember fiait, mert azt tartotta, hogy Shakespeare, Dickens és Turgenyev mellett Jókai az egyetlen író, akinek műveiért érdemes pénzt adni. Írt, mintha sürgős dolga lenne, mert néven kell nevezni, meg kell szólaltatni a magyar nyár minden alakját és tüneményét, melyek valahogyan kimaradtak Jókai műveiből; úgy gondolt Jókai műveire Szindbád, mint egyfajta bűvös lexikonra, melyben minden benne van, ami a magyar élet értelme."
/Márai Sándor/
"Még most is legtisztábban imádják az Istent, legjobban szeretik a hazát, akik a Hargita bérczei közt laknak. "
/A Hargita/
"Kegyelmed csak egy ember, én is csak egy vagyok, mi élhetünk, halhatunk, ahogy Istennek tetszik, de most Erdély jövendőjéről van szó, s mi nem fogjuk tűrni, hogy a kegyelmed szerelmessége miatt elveszszen az ország. Ha kegyelmed most elveszti a fejedelemséget, soha sem lesz itt többet úr a magyar. Menjen innen kegyelmed Isten hírével s teljesítse azt, a mit az ország rendei határoztak. Ilonka kegyelmed neje nem leend. Leányom szive megszakadhat, az enyém vele szakadhat meg, de kegyelmed még sem fogja őt bírni, mert Erdélyország sorsa előbbvaló. Kegyelmed meggyalázta házamat - ellenségeim meg fogják tudni - leányom hírneve oda lesz; de azért kegyelmed nem fogja őt nőül venni, mert Erdélyország sorsa több, mint az én becsületem... Kegyelmed apja sok jó magyar nemest lenyakaztatott, kegyelmed örökölte apja nevét, öröklendi apja vérszomját is; én tudom, hogy magam leszek az első, kinek fejét kegyelmed, ha fejedelemmé lesz, leütteti és azért mégis kényszeríteni fogom kegyelmedet, hogy fejedelme legyen Erdélynek, mert az én fejem semmi ott, hol Erdélyország sorsáról van a szó. "
(Bethlen Gergely Apafi Mihálynak)
/Koronát szerelemért/
"Akkor nem oly homeopathicus adagokban itták a bort, mint most, meszelykével, vizecskével, hanem veder számra, s azért, ha itt-ott jó kedve lett is az embernek, de még sem volt részeg. "
/Koronát szerelemért/
"tudvalevő dolog, hogy a bor minden nyelvre megtanít "
/A két szász/
A Merkúr bolygón Jókai Mórról, Bartók Béláról és Liszt Ferencről is neveztek el krátert.
Mercur: Jokai crater (72,4° N, 135,3° W)
"Az ilyen nyilatkozatok nyomait nem egyszer viselte napokig Sziksz úr, a hol más szerelmi emlékeket szokás viselni, az inge alatt, de még sem egészen ott, a hol más szerelmi emlékeket szokás viselni, a keblén, hanem a hátán. "
/Háromszéki leányok/
"van a németnek egy példabeszéde, mely szerint a szerelmesek között szükséges czivakodásnak lenni, a miből az következik, hogy a czivakodás nem egyéb, mint egy neme a szerelmi nyilatkozatnak. "
/Háromszéki leányok/
"nem abban áll a derék lelkek dicsősége, elhagyni a hazát, mikor szenved, hanem együtt szenvedni vele; hogy őseink, mikor bejöttek, épen oly üresen találtak mindent, mégis megszerették ezt a helyet; hogy többször is elpusztúlt már Székelyország, Magyarország annyira, hogy egy napi járóföldön lehetett találni egy embert, mégis újra felszaporodtunk; most se menjünk hát tovább; vesztettünk ugyan sokat, de még sem vesztettünk mindent. "
/Háromszéki leányok/
Megjelent Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat - Bordélyvilág a történeti Magyarországon című könyve, melyben a századforduló íróinak erotikus műveit mutatja be, köztük Jókai Adj egy csókot ... című versét.
Részlet:
"Czombod tövét megcsókolom,
Kondor fanod felborzolom.
Szétnyílik a pinád partja,
Piros száját kimutatja
Hadd nyaljam meg a kis száját.
Azt a duzzadó csiklóját."
" a székely nép nemcsak templomában, hanem szivében is viselé az Istent, elannyira, hogy káromkodást nem lehete hallani az egész székelyföldön, hanem ha megharagíttaték a székely, annyit mondott: 'hogy a Jézus ne verjen meg!' még akkor is oda tette azt, hogy 'ne' meggondolván, hogy milyen nagy szerencsétlenség származhatnék abból, ha onnan elhagyná. "
/Háromszéki leányok/
"Ekkor párosával hölgyek és férfiak két sorba álltak egymással szemben; az első ifju tánczosnéjával körültánczolta mind a két felől állókat, s a mint helyére visszaért, elkiáltá magát, tánczosnéja kezét eleresztve: 'kis egérke, mentsd meg magad!' s erre kezdődött az egértáncz, a leányka egyfelől, a legény másfelől kigyózva tánczolta körül az egyenkint álló párokat a sorban, s valahányszor a középre értek, azon kellett a legénynek törekedni, hogy a leányka kezét elkaphassa. Ha a leány hamis volt, ugyancsak kifáraszthatá tánczosát, mert erővel nem volt szabad elfogni, s könnyen elcsúszhatott előle, s ha végre elfogta, jutalma egy csók lett: ... de hiszen megszolgált érte. "
/Petki Farkas leányai/
"A toborzót végezve, lerakták kardjaikat a férfiak, miket addig balkézben tartottak, s ekkor kezdődött a fáklyatáncz. Két ifju legény két égő viaszfáklyát vett kezébe, miken fölül ezüst tálak voltak, hogy a viasz az öltönyökre ne csepegjen, s majd egymás kezét fogva, majd ismét egymással körültánczolták a termet, míg annak két ellenkező végéhez érve, az ott álló hajadonok és ifju hölgyekhez értek, s egyet-egyet kiválasztva közülök, azok előtt térdeiket meghajták s átnyujták nekik a fáklyákat, azok egyszer körüllejtve, hasonlóan kiválasztának egy-egy férfit, kiknek a fáklyákat átadták, az egész táncz fáklyákkal való játékban állott, mely addig tartott, míg minden férfi és hölgy egyszer körültánczolt."
/Petki Farkas leányai/
"A boldog emlékű tánczos Farkas szép lábficzamító magyar figurái még akkor nem voltak föltalálva a magyar nemzet dicsőségére, melyekkel ha nekiindul valaki, egy magának kevés egy tánczterem, s ugyan vigyázzon, a ki mellette áll, fogára, szemére, hogy ki ne rugdalja. Nem tanulta még akkor a magyar ember a lábát úgy fölhányni, hogy a talpát megcsókolhassa, sem a kezeivel hadonázni, mintha a bölcsesége után kapkodna, hanem kiálltak előbb a férfiak egyedül, szépen karéjban, csípőre tett kézzel, toborzót tánczolni, a zenehang mellett csak a halkan összevert sarkantyuk tactus-ütése hallatszott, s hogyha jött a frisse, oly természetesen ment minden mozdulata a lábaknak, mintha egyenesen a tárogató dictálná beléjök.
Erről mondhatta azt a vers: Csak az igaz magyar táncz a szent Dávid táncza. Mondta pedig azért, mert a biblia versei szerint, midőn sz. Dávid egyszer diadallal tért vissza Jeruzsálembe, hosszú köntösét fölemelve tánczolt.
Már pedig a világon semmi nemzet tánczához sem szükség, hogy a lábakat lássák, mint a magyaréhoz. Hanem hogy szent Dávid oly rugdosó és féllábon keringő tánczokat mívelt volna, mint a minőket most szinpadokon mutogatnak magyar komoly táncz képében, az nyilván képtelenség. "
/Petki Farkas leányai/
"míg ára nem volt a csóknak, akkor volt az a legbecsesebb, s annál jobban alászáll értéke, minél inkább árát szabják. "
/Petki Farkas leányai/
"Még akkor nem voltak föltalálva az unatkozás elmés műszerei, a kártya és a pipa, mik a mai világban kizárnak minden egyéb mulatságot. Manapság ha az ember telefüstölte a szobát, hogy a szomszédját sem látja, s reggelig ütötte a filkót, azt hiszi, hogy jól mulatott s az elméjét sem igen fárasztotta rajta. Még amaz időkben kénytelenek voltak az emberek jó szivet és leleményes észt vinni magukkal, ha mulatni akartak társaságban; - most elég, ha tele erszényt és dohányzacskót visznek; - még akkor, ha azt mondták: jerünk mulatni, játszani! értették alatta: enyelegjünk, csókolózzunk, tréfálkodjunk! most ha azt mondjuk: jerünk játszani! értjük alatta: nyerjük el egymás pénzét. "
/Petki Farkas leányai/
"mik voltak azok a szokatlan ismeretlen hangzású ételek: a csípős kaszáslé, a mustos pecsenye, a pehelykönnyű pánkó, a töltött hik-hek-hok derelye, az ízes hernő leves, a tojásos gólyahepp, a fűszeres szürke lé, s a czifra alakú kulcsos, a porhanyó levelensült? talán nem is tudná ezeket már készíteni senki, avagy tán nem is tetszenének többé, ha most készítenék? "
/Petki Farkas leányai/
[Receptek: kaszáslé, mustos pecsenye, pánkó=fánk]
" A tárogató szólt a lakomáknál, rikoltozó hangja kaczagva, vihogva vegyült a vig zajba; - az sírt a gyásztorban, a halottkiséret halk zokogásához vegyitve siralmas, méla dallamait; az rivallt harsogó, buzdító szavakkal harczi riadót a csaták kezdetén, s voltak hangjai, a mik úgy-úgy illettek a kardcsattogáshoz!... az ébreszté édes csalogányhangokkal az alvó menyasszonyt, midőn ablakára szállt a hajnalsugár... Kár, hogy úgy elveszett, hogy nem is ismerjük."
/Petki Farkas leányai/
" azóta árvaságra jutott a magyar zene, csak a czigány tudja még azt, a legelhagyottabb vendége a magyar földnek."
/Petki Farkas leányai/
" A Rabustya üsse meg! káromkodék fölpattanva Farkas úr (mert még akkoriban nem ismerték azokat a szép czifra káromkodásokat, mik most divatban vannak.) "
/Petki Farkas leányai/
Nemcsak Jókai volt Mór, hanem Mór a Ferenc is.
Egyszer Jókaiék a jelmezbálban olasz köszönéseknek öltöztek, és mindenki azon gondolkozott, hogy az arrivedercsi a Mór-e.
Mikor Jókaihoz felesége hozzávágott egy tányért, az volt a Mór-tál kombat.
/Forrás: szovicc.blog.hu/
"a gyimgyomos bakhátban van a vinczellérbogaraknak a legkedvesebb kaszinójuk. "
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Ez az a bizonyos rhynchites bacchus.
Bacchusnak hívják, mert szereti a szőlőt.
A szőlőkertész gyakran talál a szőlővenyigéken lógó szivarkákat.
Ezek a rhynchites bacchusnak az iparczikkei.
Tökéletes szivarok. Regalitas! [...]
Ezeket a bogarakat tudós Entz Ferenczünk népies nyelvből véve ilonczáknak és eszelényeknek nevezte. "
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Hát a pálinkához a magátul lehullott szilvát használják. A szilvórium az elárhozott rhynchitesek lelkeivel van tele. Ezért olyan jó. "
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Azért ne utáljuk s épen ne üldözzük rut kinézéséért a varangyos békát s a bőregeret, mert azok a kertésznek a leghivebb barátjai, a kik éjjel őrködnek a gyümölcsöse fölött."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Van köztük egy, a mely éppen az én mesterségembe kontárkodik, a Bostrichus typographus, a mely labyrintszerü folyosókat csinál a fa kérge alatt, a mik az elszáradt kéreg lehámzása után ugy néznek ki, mintha arabs irásjegyekből alkotott sorok volnának a fába belevésve. A megtámadott fa halálítélete van azokban megirva. A typografus-pondró egy év alatt elpusztitja az egész fát."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"A fügefa az a gyümölcsfa-fejedelmek között, a mi a velenczei dózse a világi uralkodók között."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Embernek nincs arról fogalma, hogy mi volt az a svábhegyi szél. - Elfujta az a lámpást a szobában a bezárt ablakon keresztül s ha jó kedve szottyant, három napig ki nem lehetett miatta lépni a szobábul: juliusban lefagyasztotta a fölfutó paszulyt."
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"A méhecskének van becsületérzése: ő nem jár lopni; tisztességesen szedi a mézet a virágok kelyhéből s bár a szomszédaimban két méhes létezik, méhek soha nem jönnek a darázsfogóba."
/Kertészgazdászati jegyzetek/