"Karácsony előtt haza jött rövid időre s fűnek-fának dicsekedte, hogy új foga nőtt. 'A természetben hiszek, - mondá - csak ez nem csal. Az új fog azt jelenti, hogy még szükségem lesz egy garnitúra fogra.'
[78 éves korában]"
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"A borocskát, mióta vénebb lett (ő is, meg a bor is), sűrűn kóstolgatja társaságban vagy vacsora közben, a konyakot pedig még a bornál is jobban szereti, de a dohányzásra nem bírta rászoktatni a rossz társaság, ahelyett egy kis burnótot szippant apjától rámaradt rózsafaszelencéjéből."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Mert ez az ember, akinek sohase volt gyermeke s nem volt alkalma csecsemőkkel bíbelődő magyar anyákkal hosszú időket tölteni, jobban ösmerte a magyar csecsemő nyelvét, mint bármely dada.
Bródy Sándor a Jövendőben közölte Jókai egyik hátrahagyott kéziratából baba-nyelv szótárát, egy egész kimerítő közleményt aminő egyetlen etnográfiai munkánkban sincs."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"tavasz elején a 'Koronás gyermekek' című hosszabb regényét kezdte meg folytatásokban a Pesti Hírlapban.
A Braganzákról, Esztékről szólt a krónikás regény, a Habsburg-Lotharingiai házzal összefonódó királyi személyekről, nyelte a közönség, mint a mannát s gyakori levelek jöttek a szerkesztőségbe, hogy nagyobb folytatásokat kérnek az olvasók."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"A kormány azon tanakodott, hogy a király mivel járuljon hozzá az ünnep emeléséhez. Wekerle a titkos tanácsosságot gondolta. Előbb azonban magánál Jókainál tapogatóztak, hogy mit szeretne. Az öregúr elgondolkozott, mi lenne hát még a világon, amit ő szeretne? Rendjele van már, címet nem akar, mert híre jár, hogy az egyetem doktorrá emeli s ezentúl dr. Jókai Mór lesz. Hát végre is abban állapodott meg, hogy egy legfelsőbb kéziratot szeretne legjobban egy handbiletet a király néhány meleg sorával.
Hanem hiszen éppen ez az, amitől megijedt Tisza Lajos gróf, a király személye melletti miniszter, derék magyar ember, Jókainak erős barátja, de a formáknak is. Fölturkáltatta Bécsben talán az egész Archívumot, volt-e már eset rá, hogy egy Habsburg-király az alattvalójával ne a miniszteren keresztül levelezzék?
Arra bizony nem talált egy esetet sem. (Vagy rossz levélírók a Habsburgok, vagy rossz helyen kereste a levelek nyomait.) Tisza Lajosnak csak egy nem jutott eszébe a precedensek keresésénél, hogy Habsburg-királyok, az igaz, már voltak azelőtt is - de Jókaik nem voltak s következésképp Jókai-jubileumok se. Maradtak tehát Bécsben a formáknál és Jókai nem kapta meg, amit a királytól várt. Ezzel egyik legnagyobb öröme romlott meg."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Feszty sok érdekes dolgot csinált és ahová lehetett, mindenütt beprotezsálta a Pápit. Ott van például a II. Ulászló király udvarában, mégpedig országnagy a Werbőczy kíséretében az igazságügyi palota freskóin. Látható egyebütt is. A bejövő magyarok csapatában is ott ficánkol egy makrancos lovon a Munkácsy Mihály ecsetjével megelevenítve."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"ezzel egyidejűleg írta pihenésből 'A vaskezű' című drámát Erzsébet királynéról, Róbert király feleségéről, kinek kezét Zách Felicián vágta le s annak helyébe vaskezet csináltatott neki a király; ennek a darabnak az első kész felvonása elveszett a költő asztaláról, keresték mint a tűt, de egyetlen lapot se találtak meg belőle soha, megfoghatatlan volt, miként tűnhetett el, s Jókai bosszúságában nem folytatta tovább."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Humoros ötleteivel gyakran billenté ide vagy oda a Ház hangulatát, nevetségessé tevén az ellenfél argumentációját. Egy ízben valamely újoncozási kérdésnél így fakadt ki:
'Tizenötezer lovasra van szükség, ezeket leszállítani nem lehet, mert a lónál a lelkesedés nem pótolja a betanítást. (Nagy derültség.) Nemzetőrséggel csatázni nem szeretnék; a csupa családapákból összeállított rendezetlen tömeggel, félek, az első puskaszóra - ágyúkról nem is beszélek - elszaladnánk. Madarász tisztelt barátom legelöl, én pedig mindjárt utána.' (Általános nagy derültség.)"
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Minden hit jó, csak megtartsátok, - írja - legyen mindenki tisztelettel a másé iránt, s legyen a szívében szeretet, mely nélkül a hit megholt állat."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"A miskolci csizmadia céh választotta meg tiszteletbeli csizmadiának 1861-ben egyszerre Tóth Kálmánnal. A két költő azontúl egymást Csiszlik pajtásnak titulálta."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Fehér asztalnál, bor között, ha kérték, szívesen énekelt régi magyar nótákat, melyeket Pápán és Kecskeméten tanult. Szépen csengő bariton hangja volt hozzájuk, melyet késő aggkorában se vesztett el, de éppen csak úgy lélek nélkül énekelt a vacsoráknál, ahogy délelőtt énekelt volna közvetlen a reggelizés előtt."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Nem volt élénk társalgó. Éppen az ellenkezője volt, kevés szavú, kivált kettesben-hármasban szótalan, elmélyedő. Az a bizonyos semmiről való könnyed locsogás, mely a köznapi érintkezés legszükségesebb konyhasója, hiányzott nála, csak attikai sót használt s azt mégsem lehet marokkal szórni. Másodmagával minduntalan megakadt a társalgás folyamatja, se kérdezősködni, se érdeklődni, se figyelni nem tudott, elmerengő volt, de nagyobb társaságban is érezhető volt rajta némi elfogultság s bár kitűnően tudott előadni anekdotát vagy valamely vele történt esetet, nem bírt a nagy causeurök tulajdonságaival, kik mint Pompéry, Bulyovszky vagy Szilágyi Dezső ránehezednek csevegésükkel az egész társaságra. Szívesen engedte át a főhangot másoknak s ő csak úgy tarkítva, csendesen a bajusza alatt eregetett el ötletes, sokszor szikrázó megjegyzéseket, melyeken ő maga soha el nem mosolyodott. A banketteken azonban, ahol már némi ünnepiesség honol s ahol már úgynevezett a 'publikumhoz' lehetett szólani, sőt a lapoknak, elemében volt, szeretett tósztokat mondani, melyeknek mindenikében benne volt múzsájának varázslatos mosolyából valami."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Móric modorában ellenben sok volt a póz, olyan tartásban ült, beszélt vagy járt, mintha a fotográfus camera obscurája előtt állana. Élénk színű világoskék szemeiben valami szórakozottság, valami álmatag zavar vonult el, ritkán nézett arra, akihez szólt s úgy tetszett, nem figyel a hozzá beszélőre; mintha az esze másutt járna. Sőt a hangja se a valódi hangjának látszott. Fejét többnyire féloldalra hajtva tartotta, merengő poétához illő lágysággal. Hosszú, sötét színű, derékhoz szabott kabátokat viselt, pongyola blúzban senki se látta az utcán vagy társaságban. Nem öltözött cifrán, mint Dobsa, se előkelően, mint Kuthy annak idején, se rikítóan, mint Bulyovszky, de mindig ünnepiesen; lehajló inggallért használt, mely hosszú, sovány és szögletes nyakát nagy darabon hagyta fedetlenül. Kabátjai és nadrágjai többé-kevésbé hasonlítottak egymáshoz, csak a nyakkendőkben fejtett ki nagyobb változatosságot, ezeket tűvel (leginkább egy karneol rókafejjel) átszúrva viselte."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"A 'Régi jó táblabírák' elején a régi közigazgatást rajzolta Jókai eleven színekkel. Feltűnt a cenzornak ez a rajz s amint egy-két tárcát elolvasott belőle a Pesti Naplóból, gyanút fogott, hogy abból nem sülhet ki jó a közcsendre nézve, maga elé idéztette a báró-szerkesztőt és garanciát kért arra, hogy a regény a régi közigazgatás dicsőítésével kezdődvén, nem lesz további folytatásaiban persziflázs a mostani közigazgatásra. Kemény a fejével intett, hogy biztosítja.
- Talán már olvasta? - kérdé Woraffka - hol van a regény?
- Még a Jókai fejében van.
- Ön akarja revideálni az egyes folytatásokat?
- Azt nem teszem; nem vagyok cenzor.
Woraffka felpattant:
- Akkor hát milyen alapon mer engem biztosítani?
- Azon az alapon - felelte nyugodtan Kemény Zsigmond -, hogy Jókainak éppúgy nincs fogalma a régi közigazgatásról, mint a mostaniról, minélfogva nem is persziflálhatja azt."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Róza gondja mindenre kiterjed, hogy jó sima papírja legyen, mert csak simára szeret írni, jó tolla, jó tintája (a tintából a lilát szereti)"
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"A bujdosó egyedül maradt most töprengéseivel, fájó emlékeivel és a bizonytalan jövő rémképeivel a csendes Borsod megyei faluban, ahova csak a madár jár. Jó dolga volt itt aránylag, mert még gyanút se keltett a köznépnél. Inkább félkegyelmű embernek tartották, mintsem rejtőzködő vitéznek. Erre különösen némely furcsaságai szolgáltattak okot, hogy mikor a határban sétált, el-elhajította görbe botját s rögtön szaladt utána fölkapni. Apró malmokat készített, bicskájával örökké faragcsálván, elbocsátotta a patak vizén s a falusiak rámondták: a gyermek."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Nem oly szép - írja Jókai -, aminőnek Sándor versei megörökíték: alacsony termete volt, egészséges arcszíne, de férfias metszésű szája; mindegyik szeme szép volt külön, de a kettő közt nem volt összhangzás, - amellett rövidre nyírott hajat viselt s éppen úgy tudott ember nem viselte divatokat kitalálni, mint Sándor."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Ez idő tájt kezdte használni ugyanis a 'Mór' keresztnevet, ami Tóth Lőrinc műve, ki először címezte hozzá írt levélkéjét 'Jókai Mór úrnak'; eleinte bosszankodott érte s visszacímezte a levélborítékon: 'Tóth Lőr úrnak', de azért később Petőfi kívánságára mégis csak azt írta a munkái alá."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Petőfi egy verset írt hozzá e siker ötletéből 'Egy fiatal íróhoz', melyet nemsokára egy másik követett 'Jókai Mórhoz' címmel."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Marci volt a Jókai becéző neve. […]
Vörösmarty tréfásan 'Jóczy'-nak nevezé."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Majd minden névestére új társasjátékot talált ki és új módját a zálog kiváltásnak a 'Kútba estem'-nél. Ebben az évben és ezeken a komáromi névestéken voltak azok primőrök s innen terjedtek el egyebüvé. Ő találta ki a 'Csillagos ég lehozatalát', a 'végnélküli fát', a 'spanyol király gyászolását', a 'Hollandiából érkezett legyezőszállító hajót', a 'Hogy tetszik?'-et stb."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"A zsidó fiú, Jókai első drámája, jó sikerrel járt künn a világban. […] Az öt bíráló közül kettő, a legtekintélyesebb Vörösmarty és Bajza, A zsidó fiú-t ajánlotta jutalomra."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Azt tudjuk csak róla, hogy az első regény, amely kezébe került (de az még Komáromban volt a Kultsár-féle kölcsönkönyvtárból) az Ivanhoe Scott Waltertől."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Élt Komáromban egy bolond, aki fölbokrétázott kalapjával ide-oda köszöngetve, 'Urak a papok' felkiáltásokkal bolyongott az utcákon. Móric egy kis poémet ír a bolondról:
Olyan vagyok, mint az oly madársereg,
Amely eltévedvén az ég alatt cseveg,
Én is eltévedtem, elmémben bujdosok,
Szánjatok meg kérlek, jó lelki orvosok!"
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
2006-ban jelent meg egy cikksorozat a Magyar Nemzet oldalain, Kalandozások a magyar konyhában – Jókai listája címmel. Sajnos azóta az oldal nem elérhető, ezért a cikkek itt olvashatók (pdf).
"Sőt ekkor ír meg egy rémdrámát 'Hohenheim Fridrik, vagy a meggátolt gyilkosság' címen, amit diáktársaival el is játszottak a kocsiszínben."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"A másik vers tanítója nevenapjára faragódott ugyanebben az évben március 16-án:
Éltesd Uram tanítómat;
Tartsd meg az én Rectoromat,
Hogy a jóra vezéreljen,
Hogy az ördög kárt ne tegyen
Az én lelkemben."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Ekkor járt a hetedik évében és írta az első két versikét; az egyiket atyja nevenapjára 1832-ben, mely így hangzott:
Tartsd meg jó atyámat Isten;
Hogy az mindenben megintsen,
Ha dolgomban hibát
Hogyha lát."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Fantáziájával, melyből egy halandó se kapott annyit, mint ő, különböző veszedelmeket gondolt ki, melyek az úton érhetik, de bevallottan leginkább a zsidóktól és a kutyáktól félt. E csodálatos fantázia borzalmas képekkel és eshetőségekkel népesíté be egész életét. Mint nyolc éves gyermek, egy papírra fölírva szüntelen a derekára kötve hordta végrendeletét, melyben arra kéri édesanyját, hogy halála esetén boncoltassa fel, nehogy élve temessék el."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/
"Valami víg darabot adtak, de még vígabb lett azzal, hogy a kis gyerek, aki egyébként bátortalan volt és a sokaság között megszeppenő, a darabban történő események szuggesztiója alatt, mint egykor a peleskei nótárius, hangosan felkiáltott: 'Oh asszonyok, asszonyok!' Ez volt az első nyilvános kijelentése élete elején, bízvást ez lehetett volna az utolsó is élete végén."
/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/