"Mi, a kik egész életünket arra áldoztuk, hogy a hazai nyelv, közmüvelődés, a nemzetiség diadalra juttatásához fejünknek minden gondolatjával hűségesen szolgáljunk: követelhetjük azt, hogy ezekel a ki kifáradt koponyáinkkal holtunk után ne gurigázzanak."
/Pulvis et umbra sumus/
"Az Isten kertjében jártam. Ezzel a szép névvel ruházták föl a temetőt."
/Pulvis et umbra sumus/
"Rettenetes egy társaság, a hol csupa férfiak és csupa okos emberek vannak jelen. (Magamat is oda számítva! Mert ahhoz, hogy egy szittyamagyar németül beszéljen, már eo ipso kell nyelvismeret: ergo tudomány, ergo okosság.)"
/Bécsi dolgok/
"Tulajdonképpen nagy kérdés, hogy szabad-e még ezt a szót labda használnom? Miután a nyelvtisztítók szerint a da végző a magyarban jogosulatlan s mint ilyen ünnepiesen letiltatott, számüzetett és kiakolbulittatott: azóta a zárda - zárosház; a járda - talpaló út; a csárda - ivóház; a csorda - marhagyülekezet; a borda - oldalcsont; a konda - sertéssereglet; a bunda - szörmedvény; a kaloda - lábtiló; a csoda - bámulvány; a micsoda? - mizé? ; a duda - nyeggető síp; ősi Buda is csak úgy kerülte el a megtalpaltatást, hogy Pest hozzávarratódott.
– De mi lesz a dadából, a ki elől is da, hátul is da?"
/Babszemek – A labda/
"A ki pedig nagyon kiváncsi rá, hogy mi van abban a czifra táblás könyvben, annak megmagyarázzák, hogy ez a kétlábú állat az öreg A, az a két hasu meg a B, a karéjkenyér a C, a konyhaajtó a H, az a sétáló a K, a kettős lajtorja az M, a kutgém a T, az asztal láb az X és így tovább; de azért nem szükség sírni, hogy az Ypsilon tótágast áll."
/A két póluson/
"Egyszer azonban támadt a magyarok közül egy tudós férfiu, a kinek bizonyosan a bazilikus nyalta meg a fülét, mert minden török, persa és arabs szót megértett."
/Majmuna, az álomtündér/
"S ha még csak a Lis Blanc örökségbe installálta volna magát: de a gonosz atyafi még Scilla kisasszonynak a hotelében is elfoglalta Lyonel úrfi helyét."
/A lélekidomár/
"1853-at írtunk. A Bach-korszak virágévadját. A földön feküdt minden. A magyar kezdte megszokni a kényuralmat, a rabrendet, az idegen szót, az új intézményt. Nem volt már semmi reagálás – (a szabad, a nemzeti irányban), csak még egynéhány exaltált poéta keblében.
No, azokról meg gondoskodva lett a cenzúra intézménye által.
A nyelvünket nem értette senki az államalkotó elemekből: elkezdve a helytartón, folytatva a megyefőnökön, a rendőrfőnökön, a biztoson, a végrehajtón keresztül, egész le a Schulrath-ig. Csak a cenzor kötelessége volt érteni az átkozott finnugor idiómát."
/Utóhang a "Varchoniták"-hoz/
"Mert két város volt az valójában, két külön címerrel és jurisdictióval, s maga sem tudta, hogy melyik az egyik, melyik a másik. A német magisztrátus állhatatosan „Altofen”-nek címezi Pestet; Pestnek pedig a budai rácvárost nevezi; ellenben a magyarok szerint a „Pestinum antiqua” a neve Pestnek, Buda pedig az „új város”.
Úgyhogy ha az idegen valami némettül kérdezi, hogy hol van Ofen, az átküldi őtet Pestre, s ha azt kérdi tőle, hol van Pest, átküldi a Tabánba, ha pedig magyartul kérdezi, hogy „Ubi est Buda?”, az elcsónakáztatja őt Óbudára."
/Rab Ráby/
"A 'bekelet' ősi magyar tájszó (Szinnyei József tájszótárában) az autumnus kifejezésére, ellentétben a 'kikelet'-hez. Én jobb szeretem ezt a szót, mint az 'őszt': mert ez a fatális szó az embert mindjárt a szakállára emlékezteti: az az 'ősz'. "
/Öreg ember nem vén ember/
"Így azután háborítatlanul lehet lakomázni, akár kettesében is. Jól különböztessünk: 'kettesében' még nem jelenti azt, hogy 'párosával'. 'Kettesében', mikor szemközt ülünk az asztalnál; 'párosával', mikor egymás mellett."
/Öreg ember nem vén ember/
"Neve pedig kitűnő volt Kiss Miklósnak. Némi igazítással a megszakításban így lehetett azt olvasni: 'Kissme Clos', ami angolul azt teszi, hogy 'Csókolj meg, Kolozs'. "
/Öreg ember nem vén ember/
"Van nekem egy jó öreg barátom (azzal az 'öreg' czímmel nem az életkort, hanem a megbecsülést szoktuk kifejezni)"
/More patrio/
"A ki valaha látott tekeasztalt (billiárdot), sokszor tapasztalhatá, hogy mikor két golyó összeütődik, az egyik jobbra, a másik balra szalad, s egyik sem fut a másik után. Nevezik ezt kávéházi nyelven rekuzénak. "
/A legvitézebb huszár/