"omlott a zápor pihenés nélkül, s ez az ostoba föld a sok mosdástól egyre piszkosabb lett. "

/Szilveszter éjszakák /

"Oh be együgyü ember lehetett, aki azt legelőször kitalálta, hogy valahányszor egy csillag aláfut, annyiszor meghal egy ember. Mintha megfordítva nem sokkal szebb volna; valahányszor hullócsillag esik: egy ember születik; az a hulló tűz az égből szálló lélek; égből esett csillag minden ember lelke.
Némelyik meg aztán vissza is megy az égbe."

/Szilveszter éjszakák /

"áldott esztendő lesz: jó tél, jó nyár"

/Szilveszter éjszakák /

"Különös tréfás öreg úr az a Szilveszter... egyik kezével sírt ás, a másikkal bölcsőt ringat; - odaült a határdombra, mely a jövőt és a multat elválasztja, ott hízelkedik a közeledőnek, s gorombáskodik a tovább menővel; - a ma születőnek beszél vidám farsangról, virágos tavaszról, gazdag aratásról; a haldoklónak szemére hányja hosszú böjtjét, száraz nyarát, hiú reményeit.

Még alakját is annyit változtatja: majd mint tisztes öreg ember kocogtat be hozzánk, fehér, zuzmarás szakállal, nagy szemöldökei csillognak a dértől, fázó gyermekek csakúgy bújnak előle édes anyjuk ölébe; - majd meg könnyű tavaszruhát vesz magára; nekivetkőzik nyalkára; zöld levelet, másod-ibolyát tűz gomblyukába, s pirosítja magát tavaszfelhő carminnal, mint valami kacér vén gavallér, - másszor megint, mint valami szeles vad cimbora nyakába keríti a bőjti szelek köpönyegét, úgy nyargal éjszaka az utcákon, mikor minden tisztességes ember alszik, bedörömböl ajtón és ablakon, leénekel a kéményen s cserepekkel hajigálózik a házfedelekről; - ha pedig olykor eszébe jut a multak bánata, rákezdi a sírást, ontja a záport reggeltől késő estig; hiába kérlelik, hiába vigasztalják: ne sírjon, elég már!"

/Szilveszter éjszakák /

"Az a 'kék' melléknév pedig nem valami közönséges epitheton, aminővel a költők meg szokták tisztelni a kisebb és nagyobb vizeket; hanem valóságos színe annak a pataknak; olyan szép világoskék, hogy indigo helyett festeni lehetne vele. Hanem azt persze senki sem teszi, mert az a fonálneműnek nem válnék egészségére. Azonfölül pedig az a tulajdonsága van a kis pataknak, hogy ami vasdarabot belevetnek, pár nap alatt annak a felszíne egészen rézzé változik. "

/Az én galambom nem vált porrá /

"Itt jár végig országunkon. Mindnyájan ismerjük. Büszkeségünk és siralmunk. Szeretjük és rettegjük, pusztít bennünket és nem tudnánk nála nélkül élni. Temetőnk és újra alkotónk. Minden évben meg-megfélemlít bennünket. Hirlapjainkban állandó rovata van a gyászhírek között. Egész tábort mozgósítunk ellene. Miniszterek, alispánok, kormánybiztosok vezetik a hadjáratot. Az erős emberek harczolnak vele, a gyöngék seregestül futnak előle.
Ez a nagy ellenség a - Duna "

/A nagy ellenség/

"Kálvinista varjúk voltak. Így hívja őket a népajk azért, hogy ezek hússal élnek (odaértve a férgeket is), megkülönböztetésül a pápista varjúktól, akik a vetést eszik. Amazok egészen feketék, emezeknek a hátuk szürke."

/A barátfalvi lévita/

"A mogyorópagonyon túl kezdődik aztán a növényanarchiának az országa. Minden elátkozott bozót egymással összegubancolva: galagonya, kökény, bangita, ostormén, veresgyűrű, som, borbolya, bodza, csipkerózsa, kecskerágó összeszőve-fonva a vadszeder indáitól, az iszalag köteleitől, vadkomlótól: egy félelmetes berek. S ennek a bozótnak még télen is tarka színe van; nem hull le a levele, megmarad zöldnek, vagy megsárgul, megveresedik, közte a korallpiros bogyók, csipkék, méregcseresnyék, miktől még a madár is elriad. Az egészet fölveri az a nehéz bűz, amitől az embert a hideglelés kerülgeti. – Jó lakás ez a farkasoknak. "

/A barátfalvi lévita/

"szükséges az nekünk, hogy földes legyen, mert az asszonyaink gyertyaszentelőkor bevetik a szoba földjét rozzsal, az csakhamar kicsírázik, mire fűbe megy, akkora a kislibák kikelnek a tojásból, ott a szobában kész legelőre találnak, azon elcsipegetnek; amint kitavaszodik az idő, már akkorra kitollasodtak, mehetnek az anyjukkal a mezőre. Ezzel a móddal a mi fehérnépünk hat héttel hamarább viheti a vásárra a libáit, mint a többi parasztnép, amikor még lázsiás tallért adnak értük a városi urak, asszonyságok. "

/A barátfalvi lévita/

"az asztronomia szerint a föld is csak egyike a sok régi bolygóknak, és így a ki a csillagokba vágyik, gondolja el, hogy az egyiken már rajta van s nyugodjék meg benne. "

/A Magláy-család/

"Ez a „marokkói szultán”. A legfeketébb rózsa, amilyen még senkinek sincs az országban. "

/Nincsen ördög/

"A gazda-ember mint időrendező.

— Oh, uram Isten, de nagy ez a szárazság, csak már jönne egykis jó eső, hogy szántani lehetne.

(Jön egy hetes nagy eső.)

— Jaj, uram Isten, csak már megállna ez az eső, hogy vetni lehetne.

(Megáll az eső, jön helyette nagy szél.)

— Jaj, uram Isten: mind cserepes lesz a föld, elszárad avetés, csak már megállna ez a szél.

(Megáll a szél, lesz utána dér.)

— Már megint minden kifagy, a mi kikelt? Csak már bemelegednék újra.

(Dühös melegség támad.)

— Jaj, minden kiszárad, hernyó, sáska elhatalmasodik, de jóvolna egy kis friss zivatar.

(Jön zivatar záporral, mennykőhullással.)

— Végünk van, mind megdűl a gabona, beiszapul a rét! állandó idő kellene már.

(Megállapodik az idő.)

— Egyik nap olyan, mint a másik; mind összeszorul a búzaszeme.

(Végre eljön az aratás, szerencsés bő esztendő van, gazda-emberszomorúan vakarja a fejét a telt hombárok előtt, mikor kiszámítja, hogy máskorfelényi termésért több pénzt igért Mózes, mint most öszszesen a két annyiért.)

— Óh uram Isten, ha már adtál sok búzát: adj még hozzá egykis tisztességes háborút is, hogy ára legyen!"

/Jocus és Momus/

"Aztán majd eljön a székelyföldi gonosz szellem, a hideg mérges északi szél, a kegyetlen Nemere, mely a mint beszabadul a gyergyói havasok nyilásán, nyár derekán öles hóval borít el erdőt, mezőt,s ha el nem múlik három nap alatt, úgy betemet hóval egész városokat, hogy a lakosok a kéményen járnak házaikba s a toronyablakon a templomba. "

/A Hargita/

"a gyimgyomos bakhátban van a vinczellérbogaraknak a legkedvesebb kaszinójuk. "

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"Ez az a bizonyos rhynchites bacchus.
Bacchusnak hívják, mert szereti a szőlőt.
A szőlőkertész gyakran talál a szőlővenyigéken lógó szivarkákat.
Ezek a rhynchites bacchusnak az iparczikkei.
Tökéletes szivarok. Regalitas! [...]
Ezeket a bogarakat tudós Entz Ferenczünk népies nyelvből véve ilonczáknak és eszelényeknek nevezte. "

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"Hát a pálinkához a magátul lehullott szilvát használják. A szilvórium az elárhozott rhynchitesek lelkeivel van tele. Ezért olyan jó. "

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"Azért ne utáljuk s épen ne üldözzük rut kinézéséért a varangyos békát s a bőregeret, mert azok a kertésznek a leghivebb barátjai, a kik éjjel őrködnek a gyümölcsöse fölött."

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"Van köztük egy, a mely éppen az én mesterségembe kontárkodik, a Bostrichus typographus, a mely labyrintszerü folyosókat csinál a fa kérge alatt, a mik az elszáradt kéreg lehámzása után ugy néznek ki, mintha arabs irásjegyekből alkotott sorok volnának a fába belevésve. A megtámadott fa halálítélete van azokban megirva. A typografus-pondró egy év alatt elpusztitja az egész fát."

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"A fügefa az a gyümölcsfa-fejedelmek között, a mi a velenczei dózse a világi uralkodók között."

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"Embernek nincs arról fogalma, hogy mi volt az a svábhegyi szél. - Elfujta az a lámpást a szobában a bezárt ablakon keresztül s ha jó kedve szottyant, három napig ki nem lehetett miatta lépni a szobábul: juliusban lefagyasztotta a fölfutó paszulyt."

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"A méhecskének van becsületérzése: ő nem jár lopni; tisztességesen szedi a mézet a virágok kelyhéből s bár a szomszédaimban két méhes létezik, méhek soha nem jönnek a darázsfogóba."

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"Kis gyerek korunkban, mikor a kertben játszadoztunk, bizonyosan mindnyájan hallottuk az anyánktól, a dajkánktól, a játszópajtásunktól, hogy az Istenbogárkáját elfogni nem szabad, megölni pedig vétek. [...]
Ábrándos leányok azt hiszik, hogy a merre a 'Katalinka bogárka' elrepül a kezükből, arról a tájról fog hozzájuk érkezni a vőlegény."

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"A szőlőkertésznél első virtus a türelem.
Nem szabad a szőlőt zaklatni. Van annak magához való esze. Tudja, mire vállalkozzék."

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"Ha a szőlőt isteni növénynek neveztem, a rózsát istennőinek kell mondanom."

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"A régi szőlőmívelésnél a jó borukra büszke gazdák a trágyát nem használták máskor, mint a döntésnél; akkor kapott az eldöntött tőke előbb egy pár kapa földet, aztán egy lapos kosár ivott trágyát. A ki a szőlőjét agyontrágyázta, arról azt tartották, hogy csak a mennyiségre néz, sok bort akar szüretelni - eladásra."

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"A szőlő isteni növény. A szőlőnek lelke van, szive van! Ha az emberek is olyan háládatosak volnának mint a szőlő!"

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"Mi magunk is szeretünk pihenni. Hát a szegény gyümölcsfa ne pihenjen?"

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"Jaquez (ez is direkt-termő, de csak mégis jobb beojtani, ámbár a bora tintának igen jó, nem is nagyon poloska zamatu)"

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"Ez ám a kertészgazdának a nehéz tudománya (a ki hegyvidéken lakik): - megfogni a földet, megfogni a vizet, megfogni a napot, megfogni a szelet.
(Ime az ősmagyarok vallása praktikus alkalmazásban!)"

/Kertészgazdászati jegyzetek/

"Mert rigoloztatni jó magyarul annyit tesz, mint a gazdának a saját földjét még egyszer megvenni."

/Kertészgazdászati jegyzetek/