"Olyan szó, mely semmi nép szótárában elő nem fordul.
És éppen Oroszországban, ahol a honszeretet a törvénnyel, a vallással egyértelmű, a maga barbár őserejében együtt uralkodik a jogarral és a – kancsukával!"

/Trenk Frigyes/

"Moszkva még akkor az egész régi barbár pompájában fennállt, görbe utcái, festett, aranyozott úri palotáikkal s mohos tetejű házikóikkal csodás összeillésben sorakoztak a szokatlan építészetű  őstemplomok mellé, melyeknek négy, öt, hat tornya van, egymás fölé emelkedő, jácinthagyma alakú kupolákkal, melyek közül az egyik vörösre, a másik zöldre van festve, a kék zománcú aranycsillagokkal behintve, a másik ezüstkagylókból felhalmozva, a legmagasabb csupa arany! Egy templom teteje olyan, mintha ötven oltár volna egymás mellé rakva három emeletben. A piacokon a nemzeti hősök, dicső cárok ősemlékei. És maga a dicsőséges Kremlin! Egy város – csupa tornyokból, palotákból, emlékekből: egy nagy nemzet történetének kőből és aranyból alkotott könyve!"

/Trenk Frigyes/

"Aki legény, annak az asztal mellett a helye – vagy az asztal alatt!"

/Trenk Frigyes/

"Az orosz lakomákat befejező spiritiszta charadák is az admirális herceg szerzőségével dicsekednek.
Spirituszról lévén szó, disztingválni kell azon spirituszok között, amelyeket a lélekidézők, és azok között, amelyeket a dugóhúzók idéznek elő rejtekeikből. Ez utóbbi spiriruszokból telt ki a charáda, olyanformán, hogy egy hosszú nyakú, át nem látszó pohárba többféle likőröket töltöttek gondos lassúsággal, hogy össze ne keveredjenek. Azokat aztán a kihörpintőnek ki kellett találni az ízük, zamatjuk, aromájuk után, hogy melyik micsoda? S végül a kitalált neveknek az előbetűiből összekerült egy szót készen perdülő nyelvvel kimondani. [...]

• Chartreuse
• Rhum
• Absinth
• Gin
• Anisette
• Marasquino
• Arac
• Borovicska
• Allasch
• Rostopschin

együtt 'Chragamabár' "

/Trenk Frigyes/

[charada (francia) : verses szótagrejtvény. Egy szót, melynek szótagjai maguk is önálló szavak, szótagokra bontanak, s szellemes körülírással felsorjáztatják azok jelentését úgy, hogy az egész szót ki lehessen találni.]

"Az asszonyok sohasem vének: csak hosszan tartó ifjak."

/Trenk Frigyes/

"S az inasok között még létezik igaz barátság. Sohasem hallotta még a világ, hogy két inas párbajt vívott volna."

/Trenk Frigyes/

"Trenk Frigyes e hatszáz aranyas játéksikere után egy igazán megható disszertációt írt a játékszenvedély ellen, melyben inti az ifjú nemzedéket, hogy őrizze magát e romboló démon incselkedései ellen. Igaz ugyan, hogy valami harminc évvel később írta ezt a kegyes értekezést a megtörtént esemény után; de ami annak etikai értékéből semmit sem von le."

/Trenk Frigyes/

A Bachus szobor
A bajadére
A Balaton vőlegényei
A Bárdy család   2×
A basi-bozuk
A befagyott Balaton
A béka 2×
A beszéd arany, a hallgatás bankó
A bihari főispánról
A bizebán
A bojár leány
A Bravallamező hölgyei
A budapesti samaritánusok
A buenos-ayresi karácsony
A Burg fehér asszonya
A bűntárs
A caldaria 2×
A cinkotai kántor 2×
A czigányasszony jóslata
A csigák regénye
A csillaglövés
A csillagos szoba  2×
A debreceni kastély   2×
A debreceni lunátikus   2×
A drágakövek
A falu bolondjai
A fátyol
A fegyvertelen
A fehér angyal  2×
A fehér lap
A fehér sas
A fehér toll és a vörös toll
A fejedelem buzogánya
A fekete sereg
A felszabadult felfogás
A feredzse
A férfi
A férj kabátja 2×
A fluidoni harcz
A fránya hadnagy
A gazdaember mint időrendező
A gloriás hölgy
A gondviselés egy repülő virágmag történetében
A gonosz lélek
A guta 2×
A gyerkőcz
A gyujtogató  2×
A hajdani hangos Budapest
A hajdankori kritika és antikritika
A halál után
A halál-fős arcz
A halberstadti Ádám
A hamis bankócsinálók
A harmadik ünnepnap
A három gyűrű
A három királyok csillaga
A háromszínű kandúr
A hazajáró lélek   2×
A hét nemes 2×
A hittagadó
A hochbreitensteini uralkodó herceg 2×
A hold
A holt ember
A hómenyasszony és a remete
A honvágy
A hordón lovagló magyarok
A Hortobágy  2×
A hosszúhajú hölgy  2×
A huszti beteglátogatók
A játékos
A jédikulai rab
A jó ember
A jól nevelt ifjú
A kajmános hölgy
A kalifa papucsa
A kalmár és családja
A kalóz-király
A kaméliás hölgy igaz története
A kardvas és a villám
A káromkodó asszony
A kassai bíró
A kénytelen mulatság
A kertész a csatatéren
A két Cato
A két Markov   2×
A két menyasszony   2×
A két póluson
A két szász
A khámok utóda 2×
A ki nem talál haza
A királyleány babái 2×
A kis király beszélő babája 2×
A kis szürke ember  2×
A kis-király
A kit nem engednek meghalni
A Koblerék tánczoló babái
A koldus veréb
A koldusgyermek
A kontócsinálás mesterségéről
A könnyező szultána
A kuglóf
A kuruczvilág után
A láthatatlan csillag   2×
A láthatatlan seb
A leaotungi emberkék 3×
A legdrágább öltöny
A legelső gőzhajó Magyarországon
A leghátulsó pad
A legvitézebb huszár  2×
A létai fuvaros
A libapásztor
A lőporos látogató
A lunatikus
A magyar Faust  2×
A magyar irodalom a reformkorban
A magyar Tempevölgy
A magyar thea
A magyar úr Amerikában
A mándrucz király
A márciusi ifjúság
A medzsidije
A megölt ország   2×
A méltóságos főrendek között
A menyegző utáni nap
A mennyei parittyakövek
A milieu du siécle meg a fin du siécle
A miskolczi szűz  2×
A Miskolczyak
A mostoha meséi
A mulatságos fogság
A mumia és a gólya
A munkácsi rab 2×
A nagyapa várkastélya
A nagyenyedi két fűzfa
A nagymama imakönyve
A nem várt vendég
A nemzeti színház multjából
A népdalok hőse   2×
A Nepean sziget   2×
A névtelen társaság
A női honvédhadnagy
A nyomorék  naplója
A pánszlávok földén  2×
A pénz betegségei  2×
A peregrinus  2×
A poétás rektor
A rabnő
A régi jó időkből
A régi szép restaurácziók
A régi, boldog újságírók
A régiségbúvár
A rejtélyes ajándék
A remete hagyománya 2×
A rémhalász
A rézpataki lelkész
A ritkasággyűjtész
A rossz hely
A rosszul osztozott testvérek
A rútak rútja
A seregeknek ura
A serfőző   2×
A sérthetetlen
A skrlje-dlniczai kariatidák
A socialdemokratia Európában és Északamerikában2×
A struccmadár   2×
A szatyor
A Széchenyi-üdvözlő
A szegénység útja 2×
A székely adott szava
A szentandrási bíró fia
A szerelem és a kis kutya
A szerencsétlen szélkakas   2×
A szórakozott
A szökevény
A tábornok és az asztrálszellem
A talmi asszony
A tanár bosszúja
A tengerszem tündére  4×
A Tordai hasadék
A tudtán kívül férj
A tündérnő fia
A tündérpalota
A tűzmadarak
A tűzön át az égbe
A Vág völgye
A vakmerő
A varchoniták
A vaskapu
A végnek a kezdete
A végzetes hely
A véres kenyér  2×
A vérontás angyala
A veszélyes sakkjáték
A veszélyes titok
A világ vége
A világhelyzetről
A világlátott fiú
A villámjárta
A vörössipkás
A zomotor
A zsebkendő-kaland
Abból a régi jó időből
Abu József
Achaemenidion
Adamante 2×
Adomák az öreg gróf Károlyi Istvánról
Allegória újabbkori politikusok számára
Álma
Álmodád
Amerikai házasság és elválás
Amirani
Arany hajam
Arria
Astral-szellemek
Asszonyt kísér – Istent kísért
Az a bizonyos dolog
Az akadémiai restauráció
Az akhtiári fogoly
Az ál-biztos (A réfi időkből)
Az album-legyező
Az alkotmányos harcz
Az amazon
Az angyalarcú démon 2×
Az apja fia
Az arany mondás
Az áruló gyűrű
Az asszony
Az átkozott ház
Az atya nyilai
Az ebédünket el akarják disputálni
Az egyhuszasos leány
Az egyptusi rózsa  2×
Az ehető drágakő
Az éjjeli fogás
Az elesett neje
Az ellenség levele
Az első iskola
Az első ősz hajszálak
Az emlékek kezdetei
Az én bírói hivatalom
Az én dolgom a Pesti Naplónál
Az én druszám
Az én galambom nem vált porrá
Az én iskolatársaim
Az én kortársaim
Az én színpadi életem
Az ércz leány
Az erdők leánya
Az ezerkettedik éjszaka
Az groff Seweeth Peter keet hitweese
Az istenhegyi székely leány
Az orrgyilkos
Az ördög menyasszonya
Az öreg Balogh
Az új szőlővész, Anekropólisz
Az utolsó budai basa
Az utolsó cigányasszony
Az utolsó cigányország
Az utolsó csatár   2×
Az utolsó mór királyok
Az utolsó tengeristen
Az utolsó vers és az utolsó golyó
Az üstökös útja
Babszemek
Bacsó Tamás
Barak Hageb asszonyai
Báró Józsika Miklós
Báró Sina életéből
Baróthy Ilona
Bartakovics érsek meg a tiszttartója
Bartakovics sétáiról
Basszista és szabadsághős
Bebe
Bebizonyítása annak, hogy Diogenes…
Beczkó felesége
Bécsi dolgok
Benzeráde szerelme
Bíró uram itéleti
Bokáczius kalandjai
Bolivár  2×
Boszniai huszárkaland
Boszú a túlvilágon
Bölcs bolondság
Bölcs Hamlet
Brazil Heliogabálné asszony férje
Bűn-e az embernek saját feleségét megcsókolni?
Bürgözdi bácsi csíntevései
Catilina
Cato cenzor 2×
Chinchilla herceg
Cicero
Cicero mint hadvezér
Clodius
Clodius és Pompei
Clodius tragédiája
Conjugatio minták kezdő diplomaták számára
Czápa-históriák  2×
Csaba íre
Csalavér
Csel-csal
Cserében
Cseréljünk vőlegényt
Csodabogarak
Csokonai
De mi lesz a feltámadás után
Deák Ferenc és a falusi publicista
Deák Ferenc-adoma
Drága föld
Eg yúr és egy asszonyság
Eget vívó szerelem
Egy bál   2×
Egy bujdosó naplója, 1851   2×
Egy bukott angyal
Egy csók, egy szó
Egy dal keletkezésének története
Egy ebéd - otthon
Egy föltétel alatt
Egy gazdag ember (Életkép)
Egy halálítélet 2×
Egy haramiabanda a havason
Egy hóhér
Egy karácsonyest a bolondok házában  2×
Egy kis ártatlan quaeproquo
Egy komondor naplója
Egy lengyel történet    2×
Egy magyar költő életéből
Egy nap egy mandarin életéből
Egy nemes vonás
Egy nevezetes csók
Egy női szó
Egy nyitrai községbíró
Egy régi adoma, mely mindig új marad
Egy régi adoma,mely mindig új marad
Egy régi csodarecept
Egy régi latin vers magyarra fordítva
Egy római polgárnő
Egy szegény asszony története
Egy szent nő
Egy szónok ki el nem áll
Egy szorgalmas bürokrata naplójából
Egy tekintet
Elegy-belegy
Életem legszomorúbb napjai
Elizianna
Első az etiquette   2×
Emberek és kérlábú állatok    2×
Emina
Emlékek a szabadságharcból
Én és a zsidők
Én lehettem volna az  2×
Excuse!”
Faustina   2×
Fecske Bandi
Fejedelem és Fra Diavolo
Fekete világ
Félistenek bolondságai
Félistenek és bolondságok
Fokhagyma-e inkább, mint pézsma
Fredegonda
Fulkó lovag
Furcsa passzióik vannak a nagy embereknek!
Gróf Zichy Nándor és a Hon
Gúnyádat, tarisznyádat el ne hadd!
Gyémánt-király
Hadak útja
Hajdan és most
Hajdan, most és valaha!”
Hányféle a becsület?
Három a táncz
Három közül a legszebbik
Három rózsafa
Háromszéki leányok
Házasság éhségből 2×
Házasságok desperációból
Hej mikor mi még zöldek voltunk!
Hihetetlen igaz történet
Hírlapolvasói kombináció (Kávéházi jelenet)
Hja, paraszt, az más
Hoch! Hoch! Dreimal hoch!
Hogy fejezi ki a süketnéma jelekkel Deák Ferencet?
Hogy kezdődött ez a dolog?
Hogy lett Kádár Lászlóból Villám Bandi?
Hogy lett Miklós öcsémből szakács
Hogy nyerik meg a nőket
Hogy támadt a makfalvi iskola?
Hogy tudott megnőni
Hogyan lett Dúl Mihály uramból Rácz János?
Hol leszünk 2 év múlva?
Hol van Sas Pál
Holtak harcza 2×
Húsz év múlva  2×
Huszti beteglátogatók
Hyppona romjai 2×
I love you
I. Ferenc és az öreg Tolnay
Ideális és praktikus
Ígéret = adósság
Indus országgyűlés
Istenhegyi székely leány
Istenítélet
István nádor és a huszár
Jaska és Jaksa
Jól el kell tenni a pénzt
Jordaki feje  2×
Jósa István
Juida
Julius Caesar
Kaona József Bánk Bánja
Karácsonyi dolgozó
Kassári Dániel  2×
Katona dolog
Kedves atyafiak 2×
Kelet királynéja 2×
Kell-e informatio?
Képek a múltból
Kerüld a szépet
Keselyeő Péter   2×
Két jó barát
Két légyott
Két menyegző
Kétszer kettő – négy
Ki nagyobb úr?
Kincses Abdul és gyáva Izmál
Kinek a halottja?
Kinek volt hát igaza?
Királyné és majom
Kisfaludy Károly
Kit tetszik keresni? 2×
Komárom     2×
Koronás gyermekek
Koronát szerelemért
Kötél áztatva jó    2×
Krónikás adomák
Krumplis érsek
Kurbán bég
Különféle prédikációk…
Láda! Kérnek! Jösz-e?
Lám megmondtam
Leányvár
Legbátrabb emberek
Lélektámasztás
Levél a Pesti Hírlap szerkesztőjéhez
Lucrétia
Magneta
Magyar költők sorsa
Mahizeth  2×
Majmuna, az álomtündér
Maliciózus észrevétel
Márce Záre 2×
Marcus Tullius
Másik haza  2×
Mátyás király és a szegény vajda
Mátyás király és Bente úr
Mátyás király fája
Mátyás király forrása
Még egy csókot
Mégis Deák Ferenc-adoma
Mégsem lesz belőle tekintetes asszony  2×
Melyiket a kilenc közül?  2×
Mesék a kandalló mellett
Mi van a föld alatt
Miért láttál?
Miért nem sikerült felrobbantani a Lánchidat?
Miért vagyunk kénytelenek politizálni?
Mikor az embernek nincsen gondolatja 2×
Mikor Deák Ferenc hazudott
Mindent látni sem jó
Miranda
Mire kell a fűmag
Mit beszél rólunk a világ
Mit hozzon a Jézuska?
Mit tudnak a nők?
More Patrio
Muszka élc
Nagyon alapos megjegyzés
Nagypéntek
Ne hagyd magad 2×
Ne légy Othello
Nefélsz Pista
Négy óra egy volcán fenekén
Nemes boszú
Német Berci szemüvege
Német magyarok
Nevezetes jogi kérdés
Nomen et omen
Non plus ultra a kortes életből
Ordália
Oroszlánhűség
Palóc szívesség
Paraszt boszú
Párbaj Istennel  2×
Peczólt uram
Perozes
Petki farkas leányai
Petőfi eszmecsírái
Petőfi mint szinész
Petőfi verse
Petőfi?
Pulvis et umbra sumus
Regék a kandalló mellett
Regény telegrammokban (új genre)
Régi hű szerető
Régi rege Izabelláról
Rémhalász
Rendkívüli nők
Reparált lelkek
Romano csibakéro sziklaribe
Rozgonyi Cecília  2×
Sajó
Sakkjáték
Shirin
Si accepisti, nega!
Sic vos non vobis
Sírkőalbum
Smaragdok és zafírok
Sobri Jóska elfogatása
Soha sem egyedül
Solitudo
Sonkolyi Gergely    3×
Stambulig lőtt nyíl
Sylvester éjszakák
Szabad a rablás
Száz leány egy rakáson
Százszorszépek  2×
Széchenyi, mint ifjú diplomata
Szegény asszony áldozatja
Szeget-szeggel
Székely asszony     2×
Székely támad (Törvényszéki jelenet)
Szél Gáspár utódai
Szent Antal generális
Szent búbánat
Szinán basa
Szinope
Szolimán álma   3×
Szörnyű nemezis
Taps, fütty és hagymakoszoru
Thonuzoba 2×
Tiszai mocsár
Tisztelendő és tiszteletes
Tíz millió dollár
Történetek egy ócska kastélyban   2×
Tsong-Nu    3×
Tud németül
Tündérpalota
Új földesúr
Utazás a harangokkal együtt
Utazás egy sírdomb körül
Úti levelek
Úti táskámból
Valahány ház annyi szokás
Valdivia
Vanderguld úr
Vándoroljatok ki! 2×
Velezke
Vén emberek nyara 2×
Vén sas
Verres
Világteremtés
Violanta
Visszaemlékezések a jó Wenkheim Bélára
Vőlegény-verseny
Vörösmarty
Wesselényi és a legátus
Xelenhoa és Toipingvang
XXIII
Zafireh
Zöld mulatság

További fordítások : demeter.oszk.hu

Szini Gyula írása

Nagy Endre írása

Gombák Jókai műveiben

Jókai csillagászata (Bartha Lajos)

Gárdonyi Géza - Aranymorzsák

Eötvös Károly - Balatoni utazás

Jókai anekdoták

Adomák (Neumann ház)

A kőszívû ember fiai (diafilm)

Életrajza (diafilm)

Új Horizont különszám

Új földesúr filmen (interjú)

Jókai természettudománya

Jókai Mór a pénzügyekről és a bankkérdésről (Garami Erika)

Jókaival az abszurd határán (Fried István)

Egy halhatatlan a halandók között.

Nem éppen kellemes állapot mindig a szemek kereszttüzében létezni, s tudni azt, hogy: no, ezek most azt nézik, hogy állok, hogyan pödröm a bajuszomat, hogyan eszem, hogyan járok.

És ez untatja is Jókait.

Beleunt a saját dicsőségébe. Többet már nem érhet el, mint amennyit elért, és nincs nagyobb vágya, mint hogy valami csöndes zugban, gondoktól mentesen élhessen.

Persze az ilyen jó embernek, mint ő, ez lehetetlen. Ő egész életén át a jó barátainak írt pénzt. Az övé csak a munka maradt, no meg a dicsőség, amit semmibe se vesz.

Most is életerős, magas és eléggé egyenes ember.

A tekintete tiszta, a beszéde csengő, az esze járása fiatal.

Rendesen fekete ruhába öltözködik, és hátul kilógatja a fehér zsebkendőt. A fején paróka van; a zsebében ceruza, az arcán jóságos mosoly.

De valahányszor a parlamentbe lép, mindig ott lebeg az arcán:

Unlak benneteket, politizáló nép; csupa frázis vagytok és haszonlesés.

Legjobban érzi magát a svábhegyi kertjében. Itt megfeledkezik a világról, és elbeszélget a bokraival és virágaival, a mindig kedves természettel.

A téli lakása a Bajza utcában van. Egy rosszul épített villa ez. A közönség nem is sejti, micsoda puritán-egyszerűségű írószobája van az öregnek. Önképzőköri poéta nem tudna írni abban a szobában, mert az ajtaja szimpla és egyenesen a nagylépcsőről nyílik.

Az ajtó előtt ott szuszog meg mozgolódik folyton egy szolgaember; és a lépcsőn járók kopogása is úgy behallatszik az öregúrhoz, mintha az íróasztala mellett mennének el.

És ilyen hétköznapi zajban írja ő azokat a bűbájosan szép regényeket, amikben a fantáziájának délibábja ma is a régi tündérszínekkel játszik és gyönyörködteti az egész világot.

Bizony nem érdemes Istennek se lenni aranybánya nélkül.

Ne szóljatok bűnös beszéddel,
Istentelenség itt a gúny.
Mért rágódtok a hervadhatatlan,
Az örökké zöld koszorún?..
Magatokhoz mért rántjátok le,
Ki mindnyájunk közt legnagyobb,
Aki felett örök ifjúság,
Örök poézis s fény ragyog...

...Az a lány legyen százszor áldott,
Aki lelkét ejtette meg,
Aki fényes napot varázsolt
A csendes néma est felett.
Ne érje gúny a nászok nászát,
A sors választott öregét,
Ne sértsétek a legutolsó,
De talán legcsodásb regét!...

Száz éve jöttél, vigasznak, csodának
És dicsőségnek, Komárom fia,
E kis hazának és a nagy világnak
Száz könyved egy új magyar biblia.

1925

Ő a "mesterfejedelem", az álmok országának koronázatlan királya. Ez a kék szemű, szikár férfi, akit ismerősei gyöngének, ingatagnak, erélytelennek neveznek, a XIX. század fordulójánál úgy áll regényes, eddig elképzelhetetlen termékenységével, s termékenyítő álmaival, mint egy Herkules, az írás Herkulese. A magyarság pogány meséi, napkeleti hőskölteményei, a virágénekek elvesztek. Jókai megteremtette prózában. Erényeiben kápráztató, hibáiban nagyszerű, fogyatékossága is királyok fogyatékossága.

Nem mondok én ódát dicséretedre,
Mint a magyar költészet nagyjai,
Furulyaszó az én versem, merengve
És andalogva hódol, Jókai!
A régi gyermek hálás szíve áldoz
Mesemondó, nagy gyermekünk, neked,
Ki földeríted a magyar családot,
Ha sorsunk egén beesteledett.

Száz éve jöttél, vigasznak, csodának
És dicsőségnek, Komárom fia,
E kis hazának és a nagy világnak
Száz könyved egy új magyar biblia.
Mindig meséltél, hogy a bús valóság,
A földi rabság tűrhető legyen,
Hogy a szegény magyarság méla sorsát
Feledje, rajtad csüggve szüntelen.

Magyar nábobja új ezeregyéjnek,
Gazdag szegénység jóltevője te,
Mit adjak néked, ki az örök élet
Mennyországából tekintsz ide le?
Egyik szemed sír, nézve nyomorunkat,
Másik nevet, mert a jövőbe lát,
Mikor majd második Árpádod újra
Visszafoglalja az egész hazát!

E szép csarnokban láttalak először
Arany-kék szeptemberben, délelőtt,
A százéves Kossuthról szólt merengő
Harangszavad és föligézted őt.

Az örök ifjúság kék nefelejcse
Virult szemedben szelíd megadón,
Éreztem, hogy e büszke, nagy teremben
Tied az ország és a hatalom!
Most én idézlek tiszamenti tájak
Pásztorsípjával és ünnepeden
Szeged babérját, a nevedet áldva
Királyi trónod arany zsámolyára
Könnyes szavakból fonva, leteszem.

Miért szeretsz te engemet,
Kit annyian gyülölnek?
S én, aki annyit gyűlölök,
Téged miért szeretlek?
Szeretlek téged, oh barátom...
Nem, nem barátom!... megbocsáss,
Hogy e gúnynévvel illetélek;
Mert a jelenkor gyermekének
E szó "barát" csak gúnyolás.

Percenként jobban-jobban el-
Sötétül láthatárom,
De én éltemnek éjjelét
Nem rettegem, sőt várom...
Hisz annál fényesebb a csillag,
Minél sötétb az éjszaka.
Tudom, mert a szív mondja nékem:
Te lész sötét, kietlen éjem
Hamvadhatatlan csillaga.

Nem hiszek én már senkinek,
Nincs senkiben bizalmam,
Mert életemben sokszor, ah,
Oly sokszor megcsalattam.
Bizalmam várát fölgyujtották,
Ledöntötték az emberek;
Romjai között egy ép oszlop van:
Te állasz ott... csak te... magadban...
Téged le nem dönthettenek.

Szentül hiszem, ha a világ
Elfordul is szivemtül,
Ha a világnak ajakán
Rám átkok átka zendül:
A te ajkadról akkor is még
Reám csak áldás lebben el...
Ha az egész világ egy kéz lesz,
Mely eltaszít, miként dögvészest:
Kezed még akkor is ölel.

Tudom, hogy így tesz a világ,
Hogy így fog tenni vélem.
Fejemre köveket hajít,
Míg éltemet leélem.
S hóhéraim, ha halva fekszem,
Agyonveretve, egykoron:
Koporsómhoz majd odalépnek,
S melyet elébb megkövezének,
Babérral födik homlokom.

Oh e babér, amellyel a
Világ magát gunyolja,
Ez a babér, ez a babér
Velőm égetni fogja.
De nem soká tart égetése...
Te, lelkem megmaradt fele,
Hozzám te szinte eljövendesz,
És koszorúmra könnyet ejtesz,
S eloltod lángjait vele.

Üdvezellek, ifjú pályatárs,
Pályatársam s szeretett barátom!
Egykor én terólad jósolék,
S jóslatom most teljesedni látom.

Láttam egykor egy kis felleget,
S megmondtam, hogy ebből fergeteg lesz.
E kicsiny felhőcske te valál,
És most villámterhesen közelgesz.

Jőj és ontsd lelked villámait,
S lángjaikkal gyujtsd föl a világot;
Rendűljön meg a föld, amidőn
Mennydörgő jelszódat elkiáltod.

Hogyha majd villámlasz s mennydörögsz,
Jőnek ellened zudúló hangok;
Mert ha nagy az égiháború,
Félre szokták verni a harangot.

De azért dúl a vihar tovább
Minden félrevert harang dacára.
Igy barátom, te se hajts ama
Jajveszéklő emberek szavára.

Ekkép kellett volna nekem is
Tenni sokszor ostromolt pályámon.
Én e tehetetlen hangokat
Figyelemre méltatám. Sajnálom.

Eh, megtörtént, mit sajnálkozom?
Hadd szorítsam jobbod, ifju bajnok,
Én, ki ilyen rokonszellemű
Pályatárs után már rég sohajtok.

Fölléptél. Ez engem megujit,
Hogy a sorompók közt ketten állunk.
Most, barátom, küzdjünk, hadd legyen
Győzedelmünk vagy vitéz halálunk!

Úgy emlegetünk, mint a nagyapát:
fehér szakáll, jóságos szem... s amint
kivetted a pipát fogad közül
s ajkcsucsorítva s arcod trombitások
tréfás módján dagasztva - óh öreg
gyermek! - fujtál a könnyű levegőbe
egy pelyhet... Árkon, bokron, vízen át,
a fák fölött, a ház fölött, magassan,
símán a kék szép síma levegőben
szállt a pehely... s e pehely volt a lelkünk!

Lenn apró hangyák másztak lassan, únt
rögök fölött; és minden rög nekik
hegy volt, és minden kavics szikla volt.
Óh jaj, egy esőcseppbe belefultak!
Óh jaj, mennyi vesződség és veszély
rágta és nyelte egyre terhes útjuk
kanyargó vonalát, míg megszegett
egymás után... De könnyü diadallal
szállt fönn, símán a síma levegőben
az elröpített pehely... ami lelkünk!

...Nézd, nézd, mivé lett a szegény pehely!
Nézd, földre hulltunk, ajkad messze már!
S jött a viharok vízömlése, jött
a sár, jöttek a tipró talpak - óh nézd!
mászni se tudunk, mint a hangya! Jaj!
Magyarország! Hol van II. Árpád,
jövő század regénye s álmaink? -
Te oly helyütt élsz, mely örökre védett
minden vihartól - és kinek az ajka
röpít el még?... Tiprott pehely a lelkünk!

1925

"Vagy ne mondjunk ilyen ostobaságokat: bűn és erény!, hisz ez a megkülönböztetés már maga idealizmus. Nevezzük idealizmusnak és realizmusnak."

/Trenk Frigyes/

"Mindig az a melankolikus parasztnóta járt a fülében, amit az este hallott. A németek úgy hívják az ilyen fülből kimenni nem akaró vendéget, hogy „singedl”; mi nevezzük „dudolkának”.

Beköszönt az a legpedánsabb tudósnál is. Meghall egy nótát, s egész nap ki nem megy a füléből, ott hangzik minden tanulmányán keresztül, vele alszik el, vele ébred; s azon veszi észre magát, hogy minden szillogizmusát annak a dallamára fogalmazza. Szeretne tőle menekülni, de nem lehet. Ahhoz veri az ütenyt a percinga, azt fújja az alkohollámpa, azt fütyöli a gőzgép szellentyűje, arra megy ki minden sor, amit olvas."

/Fekete gyémántok/

"Azóta negyven év elmúlt, hogy a Magyar nábobot megírtam, azóta sok mindenfélét összeírtam; de most is ezt tartom a kedvenc munkámnak, s midőn a jelen kiadásnál újból át kell olvasnom az egészet, nem találok benne kiigazítani valót, sőt meg kell vallanom, hogy „ma” nem tudnám ezt így megírni, mint negyven év előtt."

/Egy magyar nábob/

"Ezen az úton regélte el nekem a feleségem azt a jelenetet, amin a Magyar nábob kezdődik. Ő találkozott egykor, nagyváradi vendégszereplése alkalmával, éppen ilyen árvízlepte sík pusztán a szemközt utazó alföldi dinasztával, akit egész Magyarország Józsa Gyuri név alatt ismert. Ez volt az első eszmecsíra, amiből én a Magyar nábob-ot megköltöttem."

/Egy magyar nábob/

"egyszer csak azt mondta az államhatalom, hogy „hands off”, magyarul „kacsi!”, s azzal a kiadóm tizenöt ív kész munkámat, ami a 48/9-es időkről szólt, szépen betapostatta papírmasénak; Sajó barátom letűnt a láthatárról, s az én fantáziám is kivándorolt Törökországba, Óceániába, egy elsüllyedt világrészbe; aztán meg a régi Rómába, s ha már éppen valami magyart kívántam írni, felkerestem a régi várkunokat, Oldamurt az ő Dalmájával, valahol a Káspi-tó mellett. Ezen a réven mégiscsak csempésztem be egy kis hazaszeretetről, szabadságról szóló gondolatot; az államhatóság szemet hunyt rá. Mért ne legyenek a magyarok szabadok és hazaszeretők – az obi pusztán?"

/Egy magyar nábob/

"mikor a magyar történelmi regények terére átbarangoltam, ott meg éppen minden alkotás a képzeletre volt bízva. Az Erdély aranykora, Török világ Magyarországon, Kétszarvú ember megírásánál egyedüli kútforrásom volt Cserei Mihály naplója. Egy vonás, egy esemény, abból kellett megteremteni az egész történetet, nagy és apró alakjaival együtt; olyan volt az, mint mikor az ember álmában egy akkordot meghall, s fölébredtében az egész szimfóniát kifundálja belőle. Szabadon alkothattam képzeletből kétszáz év előtti Magyarországot, erdélyi fejedelmi udvart, török basákat, magyar dinasztákat; senki sem cáfolhatott meg, hogy nem olyan volt mindaz. Apor monográfiája, Décsy ozmanográfiája legalább segített stílszerűen felöltöztetni az alakjaimat. Ugyanezen a hippogriffon süvöltöztek azután a török elbeszéléseim: a Fehér rózsa, Janicsárok végnapjai, Véres könyv."

/Egy magyar nábob/

" mikor a Hétköznapokat írtam, hol a képzelem, hol az életismeret ragadta magával a másikat, s az erősebb önkényével vitte magával pusztákon, ingoványokon, szalonokon, csárdákon és emberi szenvedélyeken keresztül, amerre neki tetszett."

/Egy magyar nábob/

"Megköltés: ez megint új szó. Én csináltam. Azért csináltam, mert eddig nem volt, s szükség volt rá. Írókra nézve ez műszaki kifejezés. Meghatározója annak az agyműködésnek, amíg az író egy alapeszméből, amit tárgyul elfogadott, egy egész művet megalkot. [...]
Hát én a galamboktul vettem a példát. A galambköltésnél felváltja egymást a nő és a hím a fészken. A nő a fantázia, a hím a tapasztalat, az emlékezet, az ítélő ész. Ezeknek együtt kell az új költeményt életre melengetni.
Pusztán fantáziával lehet írni szép meséket; fantázia nélkül lehet írni remek korrajzokat; de a regényírásnál egyesülni kell mind a kettőnek. A regényírónak érezni is kell, tudni is kell, ébren is kell látni, álmodni is kell tudni. Ez az én elméletem. "

/Egy magyar nábob/

"Tanulni nem szégyen, és én szeretem tudni halottaimról, hogy miben haltak meg."

/Egy magyar nábob/

"a férfi fájdalma azt kívánja, hogy ne vígasztalják."

/Egy magyar nábob/

"Milyen két pompás szálfa. Az egyik világosabb zöldnek tetszik, mint a másik; az azért van, mert az a nő; a sötét a hím, a nőt világosabb zölddé teszik a gazdag tobozfürtök, mikkel behintve látszik lenni. Ezek is boldog szeretők; de most tekintsen amoda távol, ott is áll egy magányos jávorfa. Lombozata milyen sárga. Szegény. Ő nem találja férjét. Valami kegyetlen kertész egy diófa mellé ülteté, s az neki nem párja; milyen halavány, milyen sárga, szegény."

/Egy magyar nábob/

"Ezek itt arisztokraták. A felső emeletben a férj, az alsóban a nő; úri házasélet. Hanem azért a virág hamvas bársony színe mutatja, hogy élete boldog."

/Egy magyar nábob/