1825. Révkomárom, Vármegyeház utca

A szomszédok által néma háznak nevezett épületnek csak befelé, az akácos, gyümölcsös udvarra nyílt ablaka. Ezt bérelte apja, Jókay József.

1826. Révkomárom, Szombati és Nagy Mihály utca sarka

1600 forintért vette a család Sárközy Józseftől és Domonkos Lídiától. A rozoga ház helyére újat építettek.

1835-37. Pozsony, Szél u.

A Zsigmondy féle házban lakott cseregyerekként. Zsigmondy Sámuel evangélikus líceumi tanárnál lakott. Schröer Tobiás godofréd volt a tanára, aki szigorúan óvta az ifjakat a magyar beszédtől és irodalomtól; a német nyelven kívül jól megtanult latinul és a görögbe is belekezdett; kitűnő tanuló volt.

1841-42. Pápa, Jókai utca 13.

Klára Sándornál fogadott Jókainak szállást a bátyja az akkori Hosszú utcában a Klára házban. Itt ismerkedik meg Petőfivel.

1843. Kecskemét

Gyenes Mihály városi inzsellérnál fogadott szállást. Jogot tanult.

1844. Révkomárom

Asztalos István fiskálisnál segédként dolgozott.

1845. Budapest

Molnár József és Wrhovszky Sándor jurátusa, leteszi az ügyvédi vizsgát.

1847-48. Budapest, Dohány u. 373.

A Schiller ház első emeletén laktak együtt Petőfivel és annak feleségével, az Aranysasból hozatták az ebédet. Itt született meg a Nemzeti dal.

1849. Debrecen, Miklós u. 9

A forradalom alatt lt itt feleségével. (Csapó utca?)

1849. Tardona

A háború után bújdosott Tardonán az erdős hegység elrejtett völgyi falujában. Csányi Béni földbirtokosnál húzta meg magát és itt élt, leginkább festéssel foglalkozva fél évig.

Budapest, Zugliget

Az Adlicser vendéglőben fogadott szobát és Sajó álnéven írta a Bújdosó naplóját.

Budapest, Múzeum körút

Akkoriban Országház út. A Magyar utcára vezető átjáróházban lakott feleségével és két cseléddel. Itt íródott az Erdély aranykora, a Törökvilág Magyarországon, A janicsárok végnapjai, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán. Itt szerkesztette a Vasárnapi Újságot Pákh Albert álnéven.

1853. Budapest, Svábhegy

Svábhegyen épített villája az egyik legszebb nyaraló volt a hegyen. Itt nyaralt az ötvenesévek végéig, amikor kocsma nyílt a villa közvetlen közelében, aminek zajától nem bírt aludni.  A ház egyszerű volt. A város felé néző oldala volt az egyetlen ékessége a vadszőlővel befuttatott verandával; ebből nyílt az örökzölddel benőtt dolgozószoba, benne széles asztal, mellette fonott szalmaágy. Ilyen szalmaágya volt kint a kertben is, kedvenc rózsái között. Jókai sokat kertészkedett.

1857-60. Budapest, Magyar utca 21.

Megvette a házat az anyai örökségből 18000 forintért. Az ablakok a Károlyi kertre nyíltak. A házban lakott Szigligeti Ede és Szerdahelyi Kálmán is.

1860. Budapest, Schmidt-Unger ház

1868-82. Budapest, Baross u. 98

Akkor Külsőstáció u 80. Jókai 12000 forintért vette a házat. Ez volt a híres sárga ház, egyszerű, igénytelen, földszintes ház volt. Egyetlen dísze szép udvara volt, befásítva, mint a falusi kúriák. 14 szoba volt egymás mellett, ezek között a legalkalmatlanabb volt Jókaié. Itt született A kőszívű ember fiai (1869), a Fekete gyémántok (1870), az Eppur si mouve (1872), az Aranyember (1873), A névtelen vár (1876), a Rab Ráby (1879).

1873. Balatonfüred

Villát építtetett Huray István fürdőorvos háza mellé.

1882. Budapest, Rákóczi út

Akkor Kerepesi út. Ma az Uránia mozi áll az akkori ház helyén. Itt halt meg Jókainé Laborfalvi Róza .

Budapest, Főherceg Sándor u 6 vagy 36.

1892-99. Budapest, Bajza u 21

Ez Jókai vejének, Feszty Árpádnak aháza. Pajkos, víg élet folyt itt; bohém emberek gondtalan, derűs boldogsága.  Szép, szellős egyemeletes villapalota bájos kerttel. A földszinten Fesztyék laktak. Itt volt a műterem is, míg az emeleten egyedül Jókai lakott. Csinos ebédlőben pompás faragású velencei bútordarabok, nagy dolgozószobájában a híres könyvszekrények és a kagylógyűjtemény. Vendégek egész sora látogatja meg itt. Kedvencei a tarok-partie: Tisza Kálmán, Nedeczky István, Gajári Ödön stb. Kedvenc ételeit főzik, kedvenc dalait éneklik előtte, ellesik legtitkosabb vágyait is. Itt érte meg 70-ik születésnapját.

1899-1904. Budapest, Erzsébet körút 44. II. emelet 15-17

Itt élt utolsó éveiben második feleségével, Nagy Bellával a Berger Leó házban a körút és a Dob utca sarkán.

Forrás:

Ahol 70 millió betű született
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

"Az sem rossz, mely egy zsémbes asszonyra van írva:

Itten pihen Eszter asszon,
De még a férje is otthon."

/Az sem rossz, A magyar nép élce/

"Gyónni ment a cigány. Vétkei közt azt is bemondta a gyóntató atyának, hogy egyszer az anyja ködmönét földhöz vágta. Megjegyezte ugyan a gyóntató atya, hogy ez nem vétek; mindamellett a cigány külön abszolúciót kért. Megnyervén végre, a gyöngéd lelkiismeretességnek azon okát adta, miszerint azon alkalommal s véletlenül a ködmönben az anyja is benne volt."

/Az öreg anya ködmene, A magyar nép élce/

"Fázott a cigány, és éhezett.
– Mit szeretnél jobban, more – kérdék tőle –, enni-e, vagy melegedni?
– Legjobban szeretnék szalonnát pirítani."

/Fázik és éhezik, A magyar nép élce/

"Lovat árult a cigány, mely külsőre igen tetszetős volt. Alkuba bocsátkozik vele valami városi ember.
– De cigány, meg ne csalj, megmondd, ha hibája van a lovadnak, különben itt a vásárbíró meg a kaloda.
– Nincs ennek semmi hibája – bizonyítja a rajkó –, csak kútba nem néz, fára nem mász, és vasat nem eszik.
– Hisz énnekem nem is kell, hogy a kútba nézzen, madárfészket se akarok vele szedetni, enni pedig zabot kap nálam, nem patkószeget.
Megalkudtak, kezet adtak, a cigány eltette a pénzt.
Hát amint megindul a vevő, akkor veszi észre, hogy a ló vak. De hisz a cigány megmondta, hogy nem néz a kútba.
Megy vele odább, egyszer egy hídhoz érnek; amint a paripa meghallja lábai alatt dobogni a pallót, egyszerre visszarugaszkodik, és semmi könyörgés; ütés, verés rá nem bírja kényszeríteni, hogy a hídon átmenjen. Úgy kellett a vízen keresztülgázolni vele. Megmondta a cigány, hogy fára nem mász.
Végre fel akarják kantározni, s akkor sül ki, hogy a paripa nem enged zablát tenni a szájába.
Ezt is megmondta a cigány, hogy vasat nem eszik.
Mit tehetett a jámbor vevő? Addig járt, míg ő is rászedhetett vele valaki mást."

/A kupec lova, A magyar nép élce/

"Három tehene volt a cigánynak.
Egyszer kiüt a környékben a marhavész, s a cigány tehenei közől megdöglik egy.
Szomszédjai vigasztalják, ő azt feleli nekik:
– Annak döglik, akinek van.
Elhull a másik, ekkor azzal vigasztalja magát a cigány:
– Jut is, marad is.
Végre megdöglik a harmadik tehene, ekkor aztán könnyebbült szívvel sóhajt fel:
– No hála Istennek, itt már megszűnt a marhadög."

/Életbölcsesség, A magyar nép élce/

"– Mire való neked ilyen sok purdé, dáde? – kérdi valaki a cigánytól, megpillantva annak sátorában vagy kilenc apróbb-nagyobb porontyot.
– Hát kire maradna ez a nagy világ? – felel a dáde jó kedvvel."

/Nagy örökség, A magyar nép élce/

"Beteg volt a rajkó, s ott ült gornyadozva a sátor előtt, odamegy a cigányasszony, s elkezdi édelgetni a rajkót mindenféle szép szavakkal.
– Mi kell édes fiam? szólj lelkem magzatom, mit ennél? Meghozom, ha a föld alul teremtem is, ha száz forintomba kerül is.
– Adjon hát kee egy kis kenyeret – szól a rajkó.
– Üm. Te is mindig olyat kérsz, ami nincs."

/A beteg rajkó, A magyar nép élce/

"A legátus ünnepi kommúnió alkalmával olvasott a bibliából.
A felvett rész szólt a patriarchák életéről, aholott e szavakat olvasá az utolsó sorban:
– Ismerte vala pedig Ábrahám Sárát…
Itt fordítania kellett. De egyszerre két levelet talált fordítani, s ottan már a Noé bárkájáról volt szó, minélfogva ez lőn az épületes folytatás:
… és bekené vala annak fenekét szurokkal."

/Az elfordított lap, A magyar nép élce/

"– Ugyan értsen meg kegyelmed: ha az egész világon nem volna semmi víz, mivel keresztelné a szülötteket?
– Megkeresztelném őket borral.
– És hát ha bor sem volna?
A pap szemébe nézett az esperesnek.
– De uram, ha bor nem volna, nem is lennék én akkor csegei pap."

/A captiosus kérdés, A magyar nép élce/

"Handabandázott a kortes a megyegyűlésen.
Egyszer azzal torkolja le valaki:
– Hallgasson kend, hisz kend nem is nemes ember!
– Én? nem nemes ember! – kiált fel a kortes – de ugyan az vagyok, mégpediglen háromszéki.
– Az bizony – szól rá ellenfele hirtelen: – borszéki, csapszéki és mészárszéki."

/Háromszék, A magyar nép élce/

"Az igazgató jó hírben álló férfi volt, ki mindazt, amit a színlapon ígért, teljesíteni is szokta, s becsülendő furfangossággal kicsinált felkelő napot és elsüllyedő várost a maga eszéből. A fenevadak, kikkel a puszták fia harcol, szépen kiteltek a helybeli diákokból, még elefánt is jött elé, abba kettő lévén dugva, kik közül egyik a két első, másik a két hátulsó lábát képviselte – vagyis talpviselte; a szerecsen bajadérek, kik a puszták fiát álmában körültáncolják, besuvickolt képű szolgálók voltak, a flamingó szerepét az igazgató gólyája cinóberrel befestve játszotta, a megjelenő tűzokádó hegy torkából maszkírozott rakéták fityfirikelték az omló tüzet és lávát, és mikor a hó elkezd esni a Szahara pusztáján, az igen szépen lőn visszaadva apróra tépett papirosokkal, miket a padlásról szórtak.
De semmi sem tanúsítá az igazgató leleményességét jobban, mint az eleven forrás, mely a föld alól kitör. A puszták fia tudniillik, miután a puszták csodáit részint agyonverte, részint elszaladt előlük, maga is eltéved a Szaharában; a homokkal behintett színpad élethűn ábrázolja, milyen irtóztató kopár sivatag ez az afrikai Hortobágy; sem enni, sem inni való azon nem találtatik; itt végre megtört erővel, tikkadtan, szomjasan lerogyik a földre a puszták gyermeke, s felsóhajtván így szól: „ah Mahomed, tégy értem csodát, s nyiss forrást e pusztában szomjam enyhítésére.”
Erre azonnal felbuggyan egy bőséges vízsugár a színpad közepéről, melyben a hős megenyhítve szomjazó ajkait, így viszonz: „köszönöm ezt neked, Mahomed, hogy meghallgattál.”
Ezt úgy csinálta ki a furfangos igazgató, hogy fúratott egy lyukat a színpad közepén, az alá odaállított egy dilettáns statisztát egy nagy kézifecskendővel, kinek jól lelkére lőn kötve, hogy amint a fentebbi szavakat hallja, jó eleve odatartván a fecskendő végét a lyukhoz, annak egész tartalmát ügyesen lője fel.
A próbákon mindez a leggyönyörűbben sikerült: tánc és ének pompásan ment, a diákok úgy bőgtek, hogy senki sem mondta volna, hogy nem igazi oroszlányok. A földalatti forrás is, amint a jelszót hallotta, nem késett megjelenni: maga Mahomed, ha akarta volna, sem produkálhatta volna szebben az artézi kutat a Szaharában."

/A színpadi forrás, A magyar nép élce/

"Kecskeméten van egy faja a tanyán lakó embereknek, kiket rövidség okáért neveznek gányóknak.
Ritka nap veti be őket a városba, csak ha esett állat bőrét kell a gazdához bevinni, vagy mikor elfogyott a tarhonya, e jeles művészeti terménye a kecskemétkőrösi iparnak, mely szerint az egyszer lisztté őrölt búzát még egyszer búza formába igyekeznek visszavarázsolni."

/Lássuk már a medvét, A magyar nép élce/

"A szónok felállott; minden szem ránézett, s látta őt éktelenül halaványnak; mert vala neki igen szűk ez a világ, s először kezdé tapasztalni Arago azon mondatának valódiságát, miszerint minden emberen tizennyolcezer mázsányi levegő súlya fekszik."

/Azt a kutyát, azt a macskát!, A magyar nép élce/

"Vala a jó öreg úrnak szép fiatal felesége; de amilyen szép és fiatal, épp olyan hamis volt a menyecske. Az öreg úr kezdé észrevenni, hogy jurátusa olyan kötelességekbe is avatkozik, mikkel nem tartozik a principálisának.
– Audiat! – szól neki – egy kétes jogkérdésben szeretném, ha tanácsot tudna adni.
Nekem van egy malmom, meg egy kedves kutyám. Egy idő óta kezdem észrevenni, hogy a kutyám lopva a malomba jár, s megeszi a lisztet; már most adjon választ, hogy mitevő legyek? A malmomtól váljak-e meg, vagy a kutyámat lőjem agyon?
Antal fráter elneveté magát nagy vidoran.
– Hát sem a malomtól ne váljon meg, sem a kutyáját ne lője agyon, hanem a molnárra csapasson huszonötöt, miért nem viseli gondját a malomnak?
Az öreg úr érzé, hogy meg van neki felelve, s megnyugodott a világ folyásán."

/A jurátus és a principális, A magyar nép élce/

"Borcsa húgom körül is jártak már a legények, amidőn estenden kiült a hijú (házeresz) alá, guzsalyát csípejére támasztva, s szorgalmasan pörgetve a gyalogorsót ujjai közt, s olyankor mindig elmondá a kötekedőknek, hogy mindennap, akármennyi házi dolga van is, lefon egy báb (kendercsomag) szöszt a guzsalyáról.
Tamás volt benne (annyit tesz mint „hitetlenkedett”) a legénység, s egy vasárnap összebeszélve, ellopták a leány ládakulcsát, és belecsavargatták a szösz-bábba, mely éppen guzsalyára volt kötve.
Másnap követelte rajtuk a leány a kulcsot, azok csak biztatták, hogy majd előkerül az, ha ma nem, holnap. De másnap, de harmadnap sem lelte a leány a kulcsot; elmúlt az egész hét, mégsem került elő a kulcs.
– De húgom, nem mégy te férjhez – mondá végre a legénység –, mert egy hét alatt sem fontad le a guzsalyról a szöszt!
Így sült ki a gonosz restség."

/A furfangos székely legények, A magyar nép élce/

"márpedig selypítő leányokat senki sem vesz férjhez, mert azokról azt hiszik, hogy nem lesznek jó gazdasszonyok."

/A három selyp leány, Népmesék/

"Arra vetődik egy parasztember, s amint meglátja, hogy a cigány maga alatt vágja a fát, felkiált rá: – Bolondos dádé! mindjárt le fogsz esni arról a fáról.
A cigány el nem tudta gondolni, miért kellene neki a fáról leesni, s csak vágta a fát maga alatt mindaddig, míg egyszer aztán vele együtt le nem bukott.
– Mondtam ugye, hogy lebukfencezel – szólt a paraszt, míg ez bámulva néze rá, el nem tudva képzelni, mi módon találhatta ki a paraszt, hogy ő leesik a fáról.
– Kend tán prófétaepret evett, hogy úgy tud jövendőt mondani?"

/A három botlás, Népmesék/

"olyat nyújtok rajtad végig vele, hogy az anyád is megsajnál!  majd ott is megvakarod, ahol nem viszket."

/Csalóka Péter kalandjai, Népmesék/

"Lőn azonban, hogy éjfél felé dicséretes szokás szerint felkísérnék a menyasszonyt a vőlegénnyel a padlásra; ilyenkor a vőlegény anyja is fel szokott feküdni az új pár közelében, hogy ha valami fennakadásuk leendne, bölcs tapasztaltsága tanácsadásaival segélyül lehessen."

/Csalóka Péter kalandjai, Népmesék/

"Csókkal, szép szóval és pénzzel sokra rá lehet venni a lányokat."

/Csalóka Péter kalandjai, Népmesék/

"Te embercsaló gézengúz! Te város füle, falu farka! Te gyönyörűséges mákvirág! Te akasztófa címere! Te ördögökkel egyidős nagy kópé! te kujon! te hím boszorkány!"

/Csalóka Péter kalandjai, Népmesék/

"Mikor Széchenyi a Tisza-szabályozást indítványba hozta, a Tisza mentében meglátogatta a falvakat.
Egyszer egy falusi korcsmároshoz betér, s szokása szerint nem restellte a fáradságot, hogy az együgyű emberek vélekedéseit is kihallgassa.
A korcsmáros, megtudva, hogy Széchenyivel beszél, megsodorítá bajszát.
– Bizony uram – monda –, nagyon bővérű fickó ez a mi Tiszánk, ugyan jól cselekszi, ha eret vágat rajta."

/Széchenyi, Nevezetes férfiak anekdotái/

Újabb hat magyar felfedezésű kisbolygó nevét fogadta el a Nemzetközi Csillagászati Unió 2010 januárjában.

(90370) Jókaimór = 2003 NY5

Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta észlelte elsőként 2003. július 7-én hajnalban direkt kisbolygókeresés közben. A 20,5 magnitúdós kisbolygót három további éjszaka, majd augusztus és szeptember hónapokban is sikerült megfigyelniük, így viszonylag hamar eldőlt, hogy magyar felfedezésű lesz. Mivel hamarosan három korábbi, 1998 és 2002 közötti szembenállásról is előkerültek felvételek, a 2004-es oppozíció után megkapta sorszámát. A magyar romantika legjelesebb írójáról elnevezett kisbolygó 5,54 év alatt kerüli meg a Napot, átlagos naptávolsága 3,129 CsE, átmérője pedig 4-5 km lehet. Talán kevesen tudják, de Jókainak volt egy 8 cm-es távcsöve, mellyel rendszeresen kémlelte a csillagokat.

Forrás: Magyar Csillagászati Egyesület

Kisbolygóóó, belédszerettem.. :)

"Egy időben Petőfi, a halhatlan népköltő, ki mint tudjuk, országos híre dacára sem volt soha gazdagnak nevezhető, több barátjaival sétálva a Váci utcán, egyszer nagy csengéssel lát maga mellett elvágtatni egy falusi ekvipázst, melynek négy sárkánylovát parlagi gavallér hajtotta, bő ingben, tollas kalapban, vállra vetett dókával és glaszékesztyűben.
– Héj Sándor – mond egyike az ifjúknak vidámon –, lesz-e neked valaha ilyen négy paripád?
– Lesz, ha kocsis leszek – felelt rá a költő."

/Petőfiről, Nevezetes férfiak adomái/

"Egyszer a Rákoson kiment a róka a patakhoz rákászni. A rókának az a mestersége ilyenkor, hogy a farkát a vízbe dugja, s amint a rák belekapaszkodik, azt kirántja, s a fához verve, összetöri, úgy eszi meg."

/Róka fogta csuka, csuka fogta róka, varga fogta mind a kettő, Anekdoták Mátyás királyról/

"– Nos tehát, jó hívem, mondd meg, hol kel fel a nap? – szólt a király mosolyogva.
A kántor végigtörülte hosszú bajuszát (akkor a papok is bajuszt és szakállt viseltek) s egyenesen felelt.
– Felségednek Budán, nekem meg Cinkotán.
A király és a főurak elnevették magukat: ennek igaza van.
– Lássuk a másik kérdést: mennyit ér a király?
Erre egy kicsinyt vakarta a fejét a kántor, de kijött a felelet.
– Ha a Krisztust eladták harminc ezüstpénzen, akkor bizonyára huszonkilencet megér a király is.
E feleletet is kénytelen volt mindenki igen helyesnek találni.
De hát a harmadik?
– Mit gondol most a király?
– A király bizony most azt gondolja, hogy a cinkotai pappal beszél, pedig csak a nagyságos királynak legalázatosabb szolgája, a cinkotai kántor áll a trón előtt."

/A czinkotai kántor, Anekdoták Mátyás királyról/

"Czinkota helysége azon időkben jóval messzebb volt Pesttől, mint most. Miért volt pedig messzebb? azért, mivelhogy Pest városának utolsó kapuja ott volt, a hol most a hatvani kapu van, már pedig ez idő szerint a hatvani kaputól a város végéig jó kétezer lépést lehet számlálni, minélfogva Pest kétezer lépéssel közelebb van Czinkotához az idén, mint volt Mátyás király idejében."

/A czinkotai kántor, Anekdoták Mátyás királyról/

„Ez akkor volt, amikor még a kő is lágy volt, s a szív is kemény volt.”

/Trenk Frigyes/

"Ha már akkor megírta volna Goethe a Faustját, abból megtudhatta volna, hogy az
ördög nagyon jól tud vívni."

/Trenk Frigyes/