"Most egyszerre egy harmadik is beleszólt a beszélgetésbe. Egy ökölnyi kis emberke. Nálunk „seregélynek” híják. Ott volt a falon, drótkalitkában. Igazi ember az, csakhogy kiadja magát madárnak: így kikerüli az adófizetést meg a robotba járást. "
/Rab Ráby/
"Mert két város volt az valójában, két külön címerrel és jurisdictióval, s maga sem tudta, hogy melyik az egyik, melyik a másik. A német magisztrátus állhatatosan „Altofen”-nek címezi Pestet; Pestnek pedig a budai rácvárost nevezi; ellenben a magyarok szerint a „Pestinum antiqua” a neve Pestnek, Buda pedig az „új város”.
Úgyhogy ha az idegen valami némettül kérdezi, hogy hol van Ofen, az átküldi őtet Pestre, s ha azt kérdi tőle, hol van Pest, átküldi a Tabánba, ha pedig magyartul kérdezi, hogy „Ubi est Buda?”, az elcsónakáztatja őt Óbudára."
/Rab Ráby/
"A história múzsája nem jegyzi fel, vajon Theseus úrfi, midőn a labirintból visszatért, ezt a vezérlő pamukot újból felgombolyította-e, visszaszolgáltatva azt a kikölcsönző kisasszonynak, hogy mármost kössön belőle harisnyát, amire bizony nagy szüksége lehetett, ahogy számos szobrai bizonyítják."
/Öreg ember nem vén ember/
"Nevetés közben az arca is megszépült, ami ritka női arcnak sikerül. Olyan nagy szemek kellenek ahhoz, mint Esztáé."
/Öreg ember nem vén ember/
"Esze annyi van az asszonynak, mint a férfinak: némely dologban több is. "
/Öreg ember nem vén ember/
"A' bizony fiacskáim! A múzsát kielégíteni: ez a férfierő igaz megnyilvánulása. A múzsa kegyét nem lehet megvenni ajándékokkal: azt nem lehet elámítani szentimentális odaadással, a múzsának imponálni kell. Minerva páncélt visel!"
/Öreg ember nem vén ember/
"Nem bántam, hogyha úgy ugrottak is elő, mint Minerva Jupiter fejéből. (Az is derék állapot lehetett! A tudományosság istenasszonya négy polgári iskolai osztály végzéséről szóló bizonyítvány nélkül!)"
/Öreg ember nem vén ember/
"Az írón is megesik, aki sokfelé lekötötte az ígéretét, hogy egyszerre két, három, négyféle munkán dolgozik. (Mintha ismertem volna egyszer ilyen embert.) No az pokolbeli fáradtság lehet! Egy Sisiphus, aki egyszerre két-három követ hengerít föl a hegyre!"
/Öreg ember nem vén ember/
"A 'bekelet' ősi magyar tájszó (Szinnyei József tájszótárában) az autumnus kifejezésére, ellentétben a 'kikelet'-hez. Én jobb szeretem ezt a szót, mint az 'őszt': mert ez a fatális szó az embert mindjárt a szakállára emlékezteti: az az 'ősz'. "
/Öreg ember nem vén ember/
"Így azután háborítatlanul lehet lakomázni, akár kettesében is. Jól különböztessünk: 'kettesében' még nem jelenti azt, hogy 'párosával'. 'Kettesében', mikor szemközt ülünk az asztalnál; 'párosával', mikor egymás mellett."
/Öreg ember nem vén ember/
"Mindig kísértett, bolyongott az agyamban az a csoda-eszme, vajha én azt a nemrég felfedezett bolygót, mely a Mars és a Föld között kering, s melyet a derék berlini csillagász, Witt, a bolygó feltalálója 'Hungáriának' nevezett el nemes rokonszenvből: hogy ha én ezt a bolygót úgy kisajátíthatnám az én magyar nemzetem számára, s átköltöztethetném bele a magam faját, itthagyva az ellenünk törő kilencféle ellenséget! Onnan aztán nem küldenénk Hungáriából se delegátusokat, se kvótabizottságot erre a bűzkörnyezte, féreglakta sárgömbre."
/Öreg ember nem vén ember/
"Mivelhogy kétféle emberek vannak a világon. Olyanok, akiknek jó fogaik vannak, de nincs harapnivalójuk, és aztán olyanok, akiknek fölösleges harapnivalójuk van; de nincs jó foguk hozzá.
Aki ezt a kettőt ki tudta egyenlíteni, az megoldotta a szociális kérdést."
/Öreg ember nem vén ember/
"Neve pedig kitűnő volt Kiss Miklósnak. Némi igazítással a megszakításban így lehetett azt olvasni: 'Kissme Clos', ami angolul azt teszi, hogy 'Csókolj meg, Kolozs'. "
/Öreg ember nem vén ember/
"A kertészet tulajdonképpen nem egyéb, mint az emberi akaratnak a küzdelme a természet ellen."
/Öreg ember nem vén ember/
"Mi szeretteti meg ezt a földi világot legjobban a halandó emberrel? A kertészet.
A virágok, a fák a legjobb kibékítők az emberi lélek és a sors között. Magamon tapasztaltam."
/Öreg ember nem vén ember/
"Ez a három hét rám nézve is olyan volt, mint amelyről valami Petőfi nevű versíró valami Jókai nevű regénycsinálónak (akitől sohasem olvastam semmit) ezt írta nagy elragadtatással: Barátom! Ez a három hét fölér testvérek között is három menyországgal! "
/Öreg ember nem vén ember/
"Akkor ittasít a csók, amikor még nincs szentesítve."
/Öreg ember nem vén ember/
"Hisz egy női tenyértől kapott pofon nem gyalázat, sőt megtiszteltetés.
Meg van ez örökítve a képviselőház naplójában. A tisztelt Ház legsnájdigabb minisztere egy ilyen kázussal vádolt hivatalnoka védelmében ejté ki e szókat: 'Aki az urak közül még soha szép asszonytól pofont nem kapott, az emelje fel a kezét.' – Egy kéz sem emelkedett fel."
/Öreg ember nem vén ember/
"Uram! ... Aki nekem négyszemközt kezet csókol, annak én vagy a tenyeremet adom, vagy az egész kezemet!"
/Öreg ember nem vén ember/
"Pedig igazán kíváncsi voltam rá, megtudni, hogy milyen lehet az a ház, amely azzal a követeléssel jön elém, hogy ezentúl legyek benne otthon? – (Az is furcsa beszéd ám, hogy a ház jön énelém, nem én a ház elé; nem én lépegetek fel a lépcsőkön, hanem a grádicsfokok szaladnak alám, s nem én nyitom ki az ajtót, hanem az ajtó tátja el magát előttem, hogy elnyeljen! De hát ez van.)"
/Öreg ember nem vén ember/
"... a hátam mögül egy női hang megszólít: 'Képviselő úr!'
(Még akkor viseltem valakinek a képét.)"
/Öreg ember nem vén ember/
"Mármost az következnék, hogy leírjam apróra azt a háromemeletes palotát, melyben a kegyelmes asszony tartotta jour fixeit. De nem írom le, mert azt nem szokta elolvasni senki. (Magam sem.)"
/Öreg ember nem vén ember/
"A hegyrepedés, egy óra járásnyira távolban a Hesdád vögytől, annyira összeszűkül, hogy a két átellenes fal nem esik egymástól távolabb három ölnél. ...
Még nagyon jól kivehető a két horonyzat, a mi a kiugró sziklafalba van vágva; e rovátkokba bocsáták le a vár lakói a nehéz tölgyfakaput, mely aztán zsilipként zárta el a patakot. E kapunak legalább tizenöt láb magasságúnak kellett lenni: mit világosan jeleznek a vízmosás nyomai a sziklában, egész üregeket, gömbölyű döbröket vájt a bezárt hullám a kapu felett"
/Magyarhon szépségei - Úti levelek/
"Amott hajlik ki a folyam fölé egy magányosan álló bércz, melynek tetején egy bolond szavára emeltette Beczkó várát egy még nagyobb bolond."
/Magyarhon szépségei - Úti levelek/
"A büszke Csejthe vár düledékei, melynek árnyékos bolthajtásában a világ szép asszonya, Báthori Erzsébet emléke kisért. Ifjú leányok vérében szeretett fürdeni: attól lett oly fehér. Még bejárható a pincze, a hová háromszáz áldozatát eltemette."
/Magyarhon szépségei - Úti levelek/
"ilyen a radnóthi vár is, hajdan fejedelmi lakhely, melynek portaléja felett ott áll még a Bethlen-címer, egy vasból öntött koronás kigyó a háztető csupján felkanyarulva, szájában tart egy arany almát."
/Magyarhon szépségei - Úti levelek/
"Tudod, hogy én miért szeretem a gyermekeket olyan nagyon? Itt is egygyel több alkalmam volt meggyőződhetni a felől, hogy az utánunk következő nemzedék sokal jobb, mint mi voltunk az ő idejökben."
/Magyarhon szépségei - Úti levelek/
"Tovább mind oláh falvak mellett vitt el az út. Szép helyek, költői egyszerűség: négy karó leütve a földbe, az befonva sövénynyel, megtapasztva sárral, arra felrakva nagy boglya alakú szalmatető, melyen egy lyuk van hagyva, a hol a konyha füstje kijőjjön "
/Magyarhon szépségei - Úti levelek/
" odább Kolozsvár felé egy tér fedve van gömbölyű pénzalakú csigakövületekkel, mikről az a rege, hogy midőn Szent László a kunokat üldözé, azok pénzt szórtak a magyarok elé, hogy őket fenntartsák; e pénzek váltak Szent László kértére kővé, s maig is Szent László pénzének hivatnak..."
/Magyarhon szépségei - Úti levelek/
"Távolabb a regényes Torda-hasadék képe tünik elénk. Egy harmincz ölnyi széles nyilás, melynek oldalai csaknem egymásba illenek, s melyről azt tartja a monda, hogy az Szent László csodájára támadt, midőn ellenei üldözték, Isten szétnyitá a hegyet, a ló patkója nyolcz szegével együtt most is lenyomva látszik a sziklában"
/Magyarhon szépségei - Úti levelek/
