"I. felvonás
(Történik a paradicsom kapujában.)

SZENT PÉTER (káromkodik)

Ezer milljom teremtúrózsacskó!
Jővel, segits, amice Gábor angyal!
(Szaladj, hijad, izé! Te szárnyas tacskó!)
Nézd már, megint a bummelzug vonattal
Mi furcsa pasasirhad érkezik?
Ki lábát hagyta el, ki a kezit,
Hova tegyem! a padlás mind tele,
Csak a pinczébe menne bár a fele.
Okosabb háboruban legalább
Egy rész Mahommednél helyet talált,
A másik ment a Bráhma hotelébe,
De most mind a mi házunkat telé be;
Hisz nincs az ég se gumilásztikóbul,
Kidönti a falát, ha mind betódul."

/Paradicsomi bajok/

"Ha én így írom a nevemet Doktor Jókai Mór, az helyes, mert igaz; de ha úgy írom, hogy Jókai Mór doktor, az már nem igaz: így csak a tarokkpartiban hínak, ha valakin eret találok vágni (de az nagy ritkaság!)"

/Hová tegyük a grófot, bárót, doktort?/

Csak most veszem észre, hogy fentebb egy elavult szó szaladt ki a tollamból: halál.
Halál nincsen többé, ezt már mindenki tudja; csak anyagcsere. […]

Észszerű korunkban már az élettől megvált anyagot értékesíteni tudjuk. Óriási vállalataink vannak, melyek a lélektől megvált testeket hamuvá égetik.
Semmi sem vesz kárba! A Duna jobb partján elkészített hamvakat megveszi egy nagy üveggyáros; a balpartiakat pedig egy czukorfabrikás."

/Boszú a túlvilágon/

"Ez a minden szegény ember dajkája, az újkori mythologia százemlőjű Izis-bálványa: a krumpli.
A szegény, alázatos krumpli, a ki nem jár arany kalászban, mint a búza, nem ragyog piros fürtökben pálmafák koronája alól, mint a datolya; hanem elrejti magát a föld alá, s visel olyan fakó mundért, mint azok valamennyien, a kiknek nincs más reménységük, mint a krumpli."

/Az egyhuszasos leány/

"sokat évelődtek a gonosz, megromlott világról, az általános elerkölcstelenedésről; a szivtelen rossz adósokról, a kik a kölcsönvett tőkével, miután azt kamatokban háromszor is lefizették, hitetlenül megszöknek; sőt még olyan gonosztevő is van köztük, a ki a Dunába ugrik a tartozásával. Szidták egyesült erővel a magisztrátust, mey nem bírja elég erélylyel az emberek hátáról lehúzni a bőrt; a jótékony nőegyletet, mely ingyen osztogat egyet-mást, s szegény Romosz uramék keresetét rontja; no meg az első hazai takarékpénztárt, aztán különösen a zsidókat, akik miatt becsületes keresztény uzsorás meg nem élhet; bizonyosan a magyar kormányt is szidták volna: ha lett volna."

/Az egyhuszasos leány/

"Azt az ember-kandidátust, a kit a jó ropogós hóban megszállítottak négy utczán keresztül a templomig: ott addig dönnölték, ütögették, míg abbahagyta a sivalkodást a tiszteletes úr prédikációja alatt; akkor akarva nem akarva lehúzták a fejéről a gyöngyös sapakot s vizet öntöttek rá, aztán megint visszasétáltak az élet kútforrásához: hát az akkor nagyon jól érzi magát."

/Hogy kezdődött ez a dolog?/

"S már most, ha én volnék Jókai Lajos, akkor már tavaly megtartottam volna az ötvenéves esperesi jubileumomat egy derék kálvinista nagyközségben, s most békét hagynék a közönségnek a munkáim összes kiadásával."

/Hogy kezdődött ez a dolog?/

"Harmadik osztály végre a mougiquouchoké, ezek azok, kikről Liszt Ferencz barátom par excellence megírta, hogy ők fournirozzák a magyarok számára a nótákat, a mi ezekre nézve épen oly fogyasztási czikk, mint másutt a dohány."

/Dumas Sándor papa levelei/

"Sokkal jámborabb nép a sinaissek osztálya, mely annyira példás barátságban él egymással, hogy még abban sem igen tesz különbséget, hogy melyik asszony kinek a felesége? A férfiak nevezetesek arról, hogy soha bort nem isznak és politikáról nem beszélnek. Egyébiránt ők egyedül azon boldogok ebben az országban, kiknek szerződéseikben van a 'szabadság'. "

/Dumas Sándor papa levelei/

"Az yreauk kasztja nagyon harczias osztály; ezek minden félévben, minden évnegyedben, sőt némelyek évharmadonkint, összebeszélnek, tatárjárást indítanak az országban, a gazdag farmereket, kiket itt saját czigányidioma szerint 'Eleufizeteu'-knek neveznek, megtámadják, lánczra fűzik, s a míg meg nem váltják magukat bizonyos somma pénzen, ki nem adják."

/Dumas Sándor papa levelei/

"Tudni fogja mindenki, hogy én igen kitünően tánczolom a polkát, a mi hát eredeti magyar táncz (lásd Illustrirte Zeitung; - keresd meg, rátalálsz), csakhogy ezt itt a hazájában 'Tschaardaschsch'-nak nevezik. Volt a viczekirálynak egy híres Kapellmeistere, a kit Ragoczynak neveznek, ez komponált egy ilyen nevezetes polkát, a min igen jól lehetett tánczolni. Ez a Ragoczy igen joviális fiú, mondtam neki, hogy miért nem csinál még egy 'ilyen' nótát? megigérte, hogy majd ha farsang lesz, megint készít egyet."

/Dumas Sándor papa levelei/

"Herczeg Kazinczy ugyanazon időben nősült meg; elvevén ama híres bajvívó vitéz Toldi (választófejedelem) egyetlen leányát, Akadémiát"

/Dumas Sándor papa levelei/

"Buda, mint Magyarország második fővárosa, valóságos fészke a magyarizmusnak, a mit nem is lehet másképen képzelni. Van több tanintézete, főleg egy reál iskolája, a hol a növendékekbe leydeni tölcséreken keresztül töltik 'erővel' a magyar nyelvet, különösen egy R-r nevű tanár (igen jeles, derék férfiú!) rendkívüli apostola a magyarságnak, a ki mindenkit magyarrá akar tenni, s a magyaroknak minden intézményeit föltétlenül magasztalja külföldi lapokban, s minden idegent kiméletlenül megtámad."

/Dumas Sándor papa levelei/

"Épen e perczben kapok egy nagyon hizelgő meghivást a viczekirálytól, kinek leányával Párisban volt alkalmam megismerkedni, hogy látogassam meg ősi residentiájában, mit a magyarok hizelegve Boudoirnak neveznek. Boude, Bouda, vagy helyesebben Boudoir, az ország belsejében fekszik, Pesttől 95 milliméternyi távolságra, …"

/Dumas Sándor papa levelei/

"Milyen nagy riadalom volt az egész világban, mikor a kis Lulu megszületett!
Ez lesz méltó örököse a császári koronának!
A kis Lulu papája ismeretes alak volt. Még a kisiskolás gyerekek irkáinak a boritékján is látható volt az arczképe hatalmas parancsoló tekintetével, felfelé álló üstökével, erősen kiviaszkolt bajuszával (mondják, hogy magyar bajuszpödrőt használt) és hegyes kecskeszakállával. Úgy hitták, hogy Napoleon."

/A kit nem engednek meghalni/

"Már mai nap senki se tudja, hogy mi volt az a krinolin? Hanem ha megnézünk a tyúkudvarban egy borítót, a mely alá a tyúkok, réczék szoktak lezáratni s hozzá gondoljuk, hogy egy ilyen táritoppos fonott kas aczélrugókból, meg galandokból készült, lószőrfonalakkal beboríttatott s aztán ennek a nyilásán felül egy női alak keresztülbujt s elkezdett ezzel a banyakemenczéhez hasonó alkotmánnyal járni, hát akkor elképzelhetjük, hogy milyen volt a krinolin? Mentül terjedelmesebb volt, annál szebb volt. Ha két ilyen krinolinos úrhölgy a vácziutca közepén megállt egymással beszélgetni, a bérkocsiknak el kellett kerülni a szomszéd utczába, mert nem haladhattak el mellettük."

/A kit nem engednek meghalni/

"Értve ellenség alatt nem a franciát, bár annak is többször bemutatta bravúrjait; hanem a civilt, mert az elejétől fogva orrol a versenyért, amiben rendesen a kétszínű posztó marad a győztes. (Így híjuk egymás között mi civilisták a hajtókás urakat.)"

/Névtelen vár/

"Rettenetes egy társaság, a hol csupa férfiak és csupa okos emberek vannak jelen. (Magamat is oda számítva! Mert ahhoz, hogy egy szittyamagyar németül beszéljen, már eo ipso kell nyelvismeret: ergo tudomány, ergo okosság.)"

/Bécsi dolgok/

"Tulajdonképpen nagy kérdés, hogy szabad-e még ezt a szót labda használnom? Miután a nyelvtisztítók szerint a da végző a magyarban jogosulatlan s mint ilyen ünnepiesen letiltatott, számüzetett és kiakolbulittatott: azóta a zárda - zárosház; a járda - talpaló út; a csárda - ivóház; a csorda - marhagyülekezet; a borda - oldalcsont; a konda - sertéssereglet; a bunda - szörmedvény; a kaloda - lábtiló; a csoda - bámulvány; a micsoda? - mizé? ; a duda - nyeggető síp; ősi Buda is csak úgy kerülte el a megtalpaltatást, hogy Pest hozzávarratódott.
– De mi lesz a dadából, a ki elől is da, hátul is da?"

/Babszemek – A labda/

"Egyszer Gyulai Pál megkritizálta Tóth Kálmánnak a költeményét s a szerelmes verseiről olyasformát mondott, hogy azok nem valódi érzelemmel vannak írva. Úgy de Kálmán azokat a menyasszonyához írta s annál fogva megesett az, hogy a kritikából becsületsértés lett s Tóth Kálmán meglőtte Gyulainak a lábát. No, ha a kritika becsületsértés számba menne, akkor nekünk már Gyulaival torpedókkal kellene egymásra lövöldöznünk."

/Hányféle a becsület?/

"Nagytiszteletű Scrogs Melchizédek úrnak volt egy leveli békája, mely egy befőttes üvegbe ideiglenesen véglegesítve, meteorologiai észleletekkel töltötte a legtöbb idejét. Mint tudvalevőleg minden szaktudós, úgy mister levelibéka sem adott sokat a viseletére. Nem csak hogy a vízben úszkálás alatt; de még mikor a lajtorján felmászott is, a legkezdetlegesebb követelményeit is az illemnek figyelmen kívül hagyta.

Ez alkalomból tünteté ki miss Dezdemona szabászati tehetségének kifejlett voltát s egyúttal erkölcsi érzületének alapszinezetét: egy darab zöld selyemből a legtökéletesebb úszó jelmezt varrva a hidegvérű természetbúvár számára."

/Csel-csal/

"Délfelé aztán előjön nyolc gyalog trombitás, s vidám allegrettót harsogtatva összegyűjti s hazaviszi az egész dandárt. Jó, hogy az olaszokkal barátságban vagyunk; mert ha ellenségeik volnánk, ettől a tábori muzsikától csakugyan elszaladnánk."

/Utazás egy sirdomb körül/

"Pedig hiszen éppen azért haragudott a kopasz Caligula a kecskére, mert 'ennek' a 'hajából' szokták készíteni a parókát. Ezt én a magam kárán tanultam meg, amidőn egyszer csak elkezdett az álhajam zölddé válni. 'Mi a csoda ez? Hiszen nem vagyok én tengeri hamis isten, hogy zöld legyen a hajam.' "

/Utazás egy sirdomb körül/

"még a füstfaragó gyerek is visít, hogy 'Itt a kéményseprő!' (Bizonyosan az én kalapomat nézi kürtőnek.)"

/Utazás egy sirdomb körül/

"A história múzsája nem jegyzi fel, vajon Theseus úrfi, midőn a labirintból visszatért, ezt a vezérlő pamukot újból felgombolyította-e, visszaszolgáltatva azt a kikölcsönző kisasszonynak, hogy mármost kössön belőle harisnyát, amire bizony nagy szüksége lehetett, ahogy számos szobrai bizonyítják."

/Öreg ember nem vén ember/

"Nem bántam, hogyha úgy ugrottak is elő, mint Minerva Jupiter fejéből. (Az is derék állapot lehetett! A tudományosság istenasszonya négy polgári iskolai osztály végzéséről szóló bizonyítvány nélkül!)"

/Öreg ember nem vén ember/

"Az írón is megesik, aki sokfelé lekötötte az ígéretét, hogy egyszerre két, három, négyféle munkán dolgozik. (Mintha ismertem volna egyszer ilyen embert.) No az pokolbeli fáradtság lehet! Egy Sisiphus, aki egyszerre két-három követ hengerít föl a hegyre!"

/Öreg ember nem vén ember/

"A 'bekelet' ősi magyar tájszó (Szinnyei József tájszótárában) az autumnus kifejezésére, ellentétben a 'kikelet'-hez. Én jobb szeretem ezt a szót, mint az 'őszt': mert ez a fatális szó az embert mindjárt a szakállára emlékezteti: az az 'ősz'. "

/Öreg ember nem vén ember/

"Mivelhogy kétféle emberek vannak a világon. Olyanok, akiknek jó fogaik vannak, de nincs harapnivalójuk, és aztán olyanok, akiknek fölösleges harapnivalójuk van; de nincs jó foguk hozzá.
Aki ezt a kettőt ki tudta egyenlíteni, az megoldotta a szociális kérdést."

/Öreg ember nem vén ember/

"Hisz egy női tenyértől kapott pofon nem gyalázat, sőt megtiszteltetés.
Meg van ez örökítve a képviselőház naplójában. A tisztelt Ház legsnájdigabb minisztere egy ilyen kázussal vádolt hivatalnoka védelmében ejté ki e szókat: 'Aki az urak közül még soha szép asszonytól pofont nem kapott, az emelje fel a kezét.' – Egy kéz sem emelkedett fel."

/Öreg ember nem vén ember/