Jókai idézetek, érdekességek

akarjuk

"Ha mi azt mondjuk, hogy akarunk élni, akarjuk ősi nemzeti sajátságainkból mindazt megtartva, örökítve megőrizni, ami azokban nemes, életrevaló és szép; akarunk ki-ki saját tehetségei szerint, a választott pályán becsületesen megállani, akarjuk szeretni magunkat, megbecsülni azt, ami a mienk, akarjuk mindazon előnyt felkeresni, kimívelni, ami fajunkat emeli; és viszont nem akarunk hiú majmolói lenni annak, ami idegen, hanem, ha átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől a fehér chylus, piros vérré válik bennünk; ha eljárunk a külföldre azért, hogy hazánknak bölcsességünkkel, nem pedig, hogy a külföldnek ostobaságainkkal legyünk hasznára, akkor nincs oly természeti vagy morális erő, mely bennünket elolvasszon. Elolvad a jég, de a kristály azt mondja: „Én nem olvadok!”, és szikrát vet a napban. A népek át fogják látni, hogy életrevalók vagyunk, és tisztelni fogják törekvéseinket; mezőinken új élet fog virulni, szárazi és vízi utainkon megélénkül a kereskedés, a magyar nyelv felhat szalonjainkba, és divattá válik, nagyobb városainkban megszületik a nemzeti szellem, az ország fővárosában, Pesten összpontosulni fog a nemzet fénye, ereje, szelleme; lesz akadémiánk, írói egyleteink, nemzeti színházunk. És mindezt csak akarnunk kell."

/Egy magyar nábob/

komment
2010. február 10.

költők

"nagy hősök, nagy státusférfiak csak ott születtek, hol a nagy költők, s egy nép halálbizonyítványa az, ha költői elnémultak, s egy letargiában fekvő nemzet új életének hangja az, ha költői szólni kezdtek."

/Egy magyar nábob/

üdvözlet

"Állt pedig a kitelhető nyájasság az elegáns divatformák szerint abból, hogy az ember hirtelen fölemelkedett a két lábhegyére, egyszersmind a kezét ujjaival a szája felé fordítva, derekát, amilyen messzire lehetett, meghajtá, s azzal fejét csöndesen megrázva, tenyerét az érkező elé kinyújtá, mit az hasonló attitűdökkel viszonzott."

/Egy magyar nábob/

tejcukor

"A bankár előtt kis kínai porcelánasztalon ezüst teakészület állt s egy félig tölt laposdad csésze, melyből koronként valami hígságot szörpölgetett, hihetőleg tojással kevert teát, amelyet bizonyos tejből kristályosult cukorral édesíte, ami akkor legújabb találmány volt, mint mondák, igen jó a mellfájás ellen, de rendkívül drága, melynél fogva igen sok nagyúr divatnak tartá mellfájásban szenvedni, hogy vele élhessen."

/Egy magyar nábob/

úr

"a magyar főurak jól tudják azt, hogy külföldön nemzetük becsületét, különösen a cselédek előtt, fenn kell tartani, arra pedig csak egy mód van: szórni a pénzt, minden pohár vízért, minden elejtett zsebkendő feladásáért aranyakat osztogatni."

/Egy magyar nábob/

Az epreskerti Jókai-szalon és Feszty-szalon

Bródy Sándor szerint a Bajza utca "a mai Budapest népe kicsinyben: nagyúri, vegyes, szegényes, kezdődő, pompázó, kicsinyes és nagyszabású, mindenekfölött pedig csudálatos. [...] Ebben az utcában van még egy ház: egy kis velencei palota, a melyet egy magyar festő épített a maga és a családja számára. Az emeleten lakik az apósa, egy komoly öreg úr, a kiből már vagy 50 esztendője táplálkozik az egész ország kedélye [...][23]

Az "igazán Jókaihoz illő lakás," a kétszintes - a velencei Canale Grandén álló Palazzo Erizzo mintájára - tervezett ház és a Feszty-, valamint a Jókai-lakás beosztását egészen pontosan ismerjük.[24] Az alaprajz és a szobák tervei alapján Gábor megállapította, hogy "az új villát úgy terveztették [...], hogy abban nyitott házat lehessen vinni. A »munkahelyek« - Feszty kb. 100 m²-es műterme és Jókai több, mint 50 m²-es dolgozószobája[1] - voltak a két meghatározó helyiség, köréjük szerveződött a többi. A leírások utalnak arra is, hogy mindkét terem vendégfogadási célokat is szolgált. Jókai nagy dolgozószobájának az ebédlőhöz közeli sarkában állt a két híres tarokk-asztal. [...] Jókai nagy dolgozószobájából »nyílik balra egy ajtó, amely a költő kék szövettel bevont hálószobájába vezet. Egyszerű faragott ágy van benne, felette édesanyja és felesége arcképe. Egy pár szék, egy asztal még, s ennyi az egész.«

Teljes cikk: epa.oszk.hu/00000/00003/00033/csasztvay.html

komment
2010. január 22.

hulló csillag

"Oh be együgyü ember lehetett, aki azt legelőször kitalálta, hogy valahányszor egy csillag aláfut, annyiszor meghal egy ember. Mintha megfordítva nem sokkal szebb volna; valahányszor hullócsillag esik: egy ember születik; az a hulló tűz az égből szálló lélek; égből esett csillag minden ember lelke.
Némelyik meg aztán vissza is megy az égbe."

/Szilveszter éjszakák /

szilveszter

"Különös tréfás öreg úr az a Szilveszter... egyik kezével sírt ás, a másikkal bölcsőt ringat; - odaült a határdombra, mely a jövőt és a multat elválasztja, ott hízelkedik a közeledőnek, s gorombáskodik a tovább menővel; - a ma születőnek beszél vidám farsangról, virágos tavaszról, gazdag aratásról; a haldoklónak szemére hányja hosszú böjtjét, száraz nyarát, hiú reményeit.

Még alakját is annyit változtatja: majd mint tisztes öreg ember kocogtat be hozzánk, fehér, zuzmarás szakállal, nagy szemöldökei csillognak a dértől, fázó gyermekek csakúgy bújnak előle édes anyjuk ölébe; - majd meg könnyű tavaszruhát vesz magára; nekivetkőzik nyalkára; zöld levelet, másod-ibolyát tűz gomblyukába, s pirosítja magát tavaszfelhő carminnal, mint valami kacér vén gavallér, - másszor megint, mint valami szeles vad cimbora nyakába keríti a bőjti szelek köpönyegét, úgy nyargal éjszaka az utcákon, mikor minden tisztességes ember alszik, bedörömböl ajtón és ablakon, leénekel a kéményen s cserepekkel hajigálózik a házfedelekről; - ha pedig olykor eszébe jut a multak bánata, rákezdi a sírást, ontja a záport reggeltől késő estig; hiába kérlelik, hiába vigasztalják: ne sírjon, elég már!"

/Szilveszter éjszakák /

fekete ember

"A fekete fajnak még csak akadnak barátai, azokért az országgyűléseken beszédeket tartanak, azokat oktatják; regényeket és drámákat írnak róluk; beszélnek felszabadításukról , s őrizkednek őt őshazájában felkeresni, hogy fehérre fessék; s kezdenek vitatkozni felőle, hogy az talán mégis inkább ember mint állat. "

/A megölt ország /

fehér ember

"Már az is elég merész gondolat volt Plato kétlábú tollatlan állataitól, hogy ők magukat a teremtés legfőbb urainak vallják: de még merészebb eszme az, melyet az úri állatrend fehér színű fajai táplálnak magukban, miszerint a valódi szellemi műveltségre egyedül az ő bőrük képes. "

/A megölt ország /

életkor

"a legvénebb asszony is volt valaha tizenöt esztendős, s tizenöt éves korában minden leány szép; - te is az vagy; és mind szeleburdi: - te is; s mindeniknek megjön az esze, ha megvénül: - neked is. "

/A libapásztor /

komment
~
2009. december 07.

rézgálic

"Az a 'kék' melléknév pedig nem valami közönséges epitheton, aminővel a költők meg szokták tisztelni a kisebb és nagyobb vizeket; hanem valóságos színe annak a pataknak; olyan szép világoskék, hogy indigo helyett festeni lehetne vele. Hanem azt persze senki sem teszi, mert az a fonálneműnek nem válnék egészségére. Azonfölül pedig az a tulajdonsága van a kis pataknak, hogy ami vasdarabot belevetnek, pár nap alatt annak a felszíne egészen rézzé változik. "

/Az én galambom nem vált porrá /

bizebán

" A szultán siketnémáit nevezik így. Egyszerű a mesterség, ahogy a siketnémákat szerzik. Golgondában egy pár száz ember foglalkozik vele. Szegény emberektől, kiknek sok gyermekük van, összevásárolják tíz húsz rupiáért, minőség szerint, a gyermekeket egy éves korukban, amikor még nem tudnak beszélni.
Azután valami növényekből készített maró nedvet töltenek a füleikbe, amitől azok tökéletesen megsiketülnek. "

/Bizeban /

török szavak

"Debrecenben azon időjárást szokva voltak az ilyen beszédhez, a török uraságoktól rájuk ragadt, hogy ojunt játéknak értsék; értelméből azt is megtanulták, hogy kacsiniz annyit tesz, mint szaladj; hogy hogy oglán gyereket jelent, tepszin bizonyosan valami ugorj innent, s a csirkin csirlek valami furcsa csúfszó, amivel a török a gyereket ijesztgeti; s hogy a magyar szavak után raggatott szün, lor, mek toldalékok a törököt megilletik."

/A struccmadár /

kövér

" tenyeres-talpas delnőkkel, kiknek testi terjedelme élő tanubizonysága annak, hogy Debrecenben leghamarább eltörölték a bőjtöt. "

/A struccmadár /

komment
2009. november 25.

tanárok öröme

" ott volt vagy negyven borzas kölyök, aki rágta a betűt helyette, s nyűhette a hátukon a pálcát, ami királyi mulatság, kár hogy az átkozott újítók ezt is kiküszöbölik már; sok embert megfosztanak a legszebb gyönyörűségétől. "

/Peregrinus /

ellenség

"Itt jár végig országunkon. Mindnyájan ismerjük. Büszkeségünk és siralmunk. Szeretjük és rettegjük, pusztít bennünket és nem tudnánk nála nélkül élni. Temetőnk és újra alkotónk. Minden évben meg-megfélemlít bennünket. Hirlapjainkban állandó rovata van a gyászhírek között. Egész tábort mozgósítunk ellene. Miniszterek, alispánok, kormánybiztosok vezetik a hadjáratot. Az erős emberek harczolnak vele, a gyöngék seregestül futnak előle.
Ez a nagy ellenség a - Duna "

/A nagy ellenség/

luxus

"nekem is megvan a magam tékozlása. Az én lukszusom abból áll, hogy az ivóvizet a Svábhegyről hordatom, minden reggel frissen; a tejes asszonyom lát el vele. Ez én nálam olyan finnyásság, mint mikor az urak undorodnak az itthoni pezsgőtől s válogatnak a francia sampányikban. "

/Az asztalos családja/

életfilozófia

"Tudja nagyságos úr, nem kívánom én az olcsó nyereséget; megelégszem, ha a munkámért megfizetnek. Az a könnyen szerzett pénz olyan portéka, a mi az igaz keresményt is elviszi magával. Most én egészen jól vagyok. Felkelek hajnalban, dolgozom délig, akkor jól esik az ebédem, a mi bizony nem pompás, de nekem jóízű; aztán megint dolgozom estig, s a mint leteszem a fejemet, elalszom reggelig; ajtóm, ablakom nyitva, tolvajtól nem félek. A sok divatos nyavalyát nevéről sem ismerem. "

/Az asztalos családja/

köszönés

"az a szokása volt, a mi rendes a magyar parasztnál, hogy ha úrral jön szembe, csak akkor köszönti, mikor már elment mellette, s a háta mögött van. "

/Az asztalos családja/

süti beállítások módosítása
Mobil