"Az én apámnak is voltak ilyen versgyűjteményei. (Egyet ma is őrzök ereklyeképpen.) Csokonainak minden munkáját leírta maga; ez volt egész világi gyönyörűsége. De nemcsak hogy leírta, hanem még illusztrálta is."
/Hogy kezdődött ez a dolog?/
"Az én apámnak is voltak ilyen versgyűjteményei. (Egyet ma is őrzök ereklyeképpen.) Csokonainak minden munkáját leírta maga; ez volt egész világi gyönyörűsége. De nemcsak hogy leírta, hanem még illusztrálta is."
/Hogy kezdődött ez a dolog?/
Meglepődve láttam, hogy szerepel ez a blog a Goldenblog nevezői között. Bár a versenyzés távol áll tőlem, de köszönöm az ajánlást. :)
a szerk
"Harmadik osztály végre a mougiquouchoké, ezek azok, kikről Liszt Ferencz barátom par excellence megírta, hogy ők fournirozzák a magyarok számára a nótákat, a mi ezekre nézve épen oly fogyasztási czikk, mint másutt a dohány."
/Dumas Sándor papa levelei/
"Sokkal jámborabb nép a sinaissek osztálya, mely annyira példás barátságban él egymással, hogy még abban sem igen tesz különbséget, hogy melyik asszony kinek a felesége? A férfiak nevezetesek arról, hogy soha bort nem isznak és politikáról nem beszélnek. Egyébiránt ők egyedül azon boldogok ebben az országban, kiknek szerződéseikben van a 'szabadság'. "
/Dumas Sándor papa levelei/
"Az yreauk kasztja nagyon harczias osztály; ezek minden félévben, minden évnegyedben, sőt némelyek évharmadonkint, összebeszélnek, tatárjárást indítanak az országban, a gazdag farmereket, kiket itt saját czigányidioma szerint 'Eleufizeteu'-knek neveznek, megtámadják, lánczra fűzik, s a míg meg nem váltják magukat bizonyos somma pénzen, ki nem adják."
/Dumas Sándor papa levelei/
"tehát, ugyebár a czukor édes? igen; — ha a czukrot forró tűzön megolvasztják, fonallá nyújtható, mint a selyem? igen. No már most ugyebár a csók is édes? igen; és forró? igen. Tehát az történt velünk, hogy a csók forrósága által annak édessége mint egy selyembogárfonal vonult el az elválás után ajainkról,"
/Dumas Sándor papa levelei/
"Tudni fogja mindenki, hogy én igen kitünően tánczolom a polkát, a mi hát eredeti magyar táncz (lásd Illustrirte Zeitung; - keresd meg, rátalálsz), csakhogy ezt itt a hazájában 'Tschaardaschsch'-nak nevezik. Volt a viczekirálynak egy híres Kapellmeistere, a kit Ragoczynak neveznek, ez komponált egy ilyen nevezetes polkát, a min igen jól lehetett tánczolni. Ez a Ragoczy igen joviális fiú, mondtam neki, hogy miért nem csinál még egy 'ilyen' nótát? megigérte, hogy majd ha farsang lesz, megint készít egyet."
/Dumas Sándor papa levelei/
"Herczeg Kazinczy ugyanazon időben nősült meg; elvevén ama híres bajvívó vitéz Toldi (választófejedelem) egyetlen leányát, Akadémiát"
/Dumas Sándor papa levelei/
"Buda, mint Magyarország második fővárosa, valóságos fészke a magyarizmusnak, a mit nem is lehet másképen képzelni. Van több tanintézete, főleg egy reál iskolája, a hol a növendékekbe leydeni tölcséreken keresztül töltik 'erővel' a magyar nyelvet, különösen egy R-r nevű tanár (igen jeles, derék férfiú!) rendkívüli apostola a magyarságnak, a ki mindenkit magyarrá akar tenni, s a magyaroknak minden intézményeit föltétlenül magasztalja külföldi lapokban, s minden idegent kiméletlenül megtámad."
/Dumas Sándor papa levelei/
"Épen e perczben kapok egy nagyon hizelgő meghivást a viczekirálytól, kinek leányával Párisban volt alkalmam megismerkedni, hogy látogassam meg ősi residentiájában, mit a magyarok hizelegve Boudoirnak neveznek. Boude, Bouda, vagy helyesebben Boudoir, az ország belsejében fekszik, Pesttől 95 milliméternyi távolságra, …"
/Dumas Sándor papa levelei/
"Hiszen a planétánknak a megkövült kérgén túl még van egy másik alkatrésze, az athmosphaera; minden embernek tizennyolczezer köbméter fekszik belőle a mellén; ebben csak kell lakni valaminek!"
/Astral-szellemek/
"Aztán meg 1853 volt az idő! Értitek, mi az? Nem volt haza. Nem volt menyország. Nem volt Európa. Nem volt magyarok istene. Hit, remény, szeretet? Mind holt szavak!"
/Astral-szellemek/
"Milyen nagy riadalom volt az egész világban, mikor a kis Lulu megszületett!
Ez lesz méltó örököse a császári koronának!
A kis Lulu papája ismeretes alak volt. Még a kisiskolás gyerekek irkáinak a boritékján is látható volt az arczképe hatalmas parancsoló tekintetével, felfelé álló üstökével, erősen kiviaszkolt bajuszával (mondják, hogy magyar bajuszpödrőt használt) és hegyes kecskeszakállával. Úgy hitták, hogy Napoleon."
/A kit nem engednek meghalni/
"Már mai nap senki se tudja, hogy mi volt az a krinolin? Hanem ha megnézünk a tyúkudvarban egy borítót, a mely alá a tyúkok, réczék szoktak lezáratni s hozzá gondoljuk, hogy egy ilyen táritoppos fonott kas aczélrugókból, meg galandokból készült, lószőrfonalakkal beboríttatott s aztán ennek a nyilásán felül egy női alak keresztülbujt s elkezdett ezzel a banyakemenczéhez hasonó alkotmánnyal járni, hát akkor elképzelhetjük, hogy milyen volt a krinolin? Mentül terjedelmesebb volt, annál szebb volt. Ha két ilyen krinolinos úrhölgy a vácziutca közepén megállt egymással beszélgetni, a bérkocsiknak el kellett kerülni a szomszéd utczába, mert nem haladhattak el mellettük."
/A kit nem engednek meghalni/
"Azt mondja a közbeszéd, hogy derék embereknek az van a nyelvükön, a mi a szívükben; már pedig nekünk nem lehet más a szívünkben, mint a mi magyar."
/Mikor az ember egymás nyelvét nem érti/
"Egy tárgy van csupán, a hol a két idegen ajk egymást megérti könnyen, hanem ennél okvetlenül szükséges, hogy az egyik férfi, a másik nő legyen."
/Mikor az ember egymás nyelvét nem érti/
"Boldog az ember, míg gyerek, mert addig csak a gyomra miatt van aggodalma."
/Bürgözdi bácsi csíntevései/
"Hogy minden fogam megvan, azt annak köszönhetem, hogy sohasem ettem és ittam, ha éhes és szomjas nem voltam: s hogy ifjuságom hetvenedik éveig megtartottam minden szál hajamat és jókedvemet, azt meg annak köszönöm, hogy sohasem búsultam semmi bajomon előre."
/Bürgözdi bácsi csíntevései/
"Különben is unalmas emberek. A gazda lovairól és agarairól beszél; a tudós ember nyelvtani vitákat kezd; a fennkölt szellem hazafias kesergésekkel szomorít; – a tréfás adomázó megpirítja a nőhallgatót; ebéd után valamennyien félrehúzódnak inni és pipázni, a cigánnyal csak maguknak muzsikáltatnak, s aztán ha egyszer bevették magukat a kártyaasztal mellé, a négy dáma mellett ott maradhat felőlük a világ minden szép hölgye."
/Névtelen vár/
"Értve ellenség alatt nem a franciát, bár annak is többször bemutatta bravúrjait; hanem a civilt, mert az elejétől fogva orrol a versenyért, amiben rendesen a kétszínű posztó marad a győztes. (Így híjuk egymás között mi civilisták a hajtókás urakat.)"
/Névtelen vár/
"a Névtelen Vár kapujára egy nagy kétfejű sas volt festve, melynek szügyében a magyar nemesi címer pompázott, két fejének csőrei pedig arra voltak alkalmazva, hogy egy széles sávot feszítsenek szét e felirattal: SALVA GUARDIA. Most megtudta a gróf a hasznát ennek a dekorációnak. Ez azt jelenti, hogy ott nemesi telek van, mely három privilégiummal van felruházva: szabad benne bort mérni; szabad rajta zsidónak lakni; s nem szabad bele katonát szállásolni."
/Névtelen vár/
"E művecske egy hírhedetté vált természeti csoda leírását tartalmazta, amely (vagy helyesebben "aki") máig is a Fertő tó nevezetességei közé tartozik: egy ember, aki a vízben él: egy halember. Egy elzüllött árvagyermek, aki a Hanság mocsárai közé tévedt, vadak között maga is vadállattá lett; vízlakó, víz alatt járó, mint a vidra; néma, befogott szájú, emberszót ki nem ejtő vízi vad, ki úsztában fogja el a halat, azzal él; az évtized, mit folyton a vízben lakva töltött, bőrét kéreggé változtatta, sűrű szőrrel benőve, mely őt a tél hidege ellen védi, az egész tünemény egy csodálatos bizonyítéka annak, hogy az ember hogy fejlődött vadállatból Isten képévé; ez két lépés visszafelé a vadállathoz, még a majmon is alul. (Ha Darwin ezt láthatta volna!)"
/Névtelen vár/
"Nemes ember azt teszi, amit neki tetszik; a paraszt pedig azt, amit muszáj."
/Névtelen vár/
"a hatalom egy egész szövetséget tart fenn, szép hölgyekből, deli ifjakból és ártatlan gyermekekből; akiknek feladatuk gyöngéd érzelmek álarca alatt belopózni a családok szentélyébe; behálózni a hozzájárulhatlan embereket; hízelegve csalni ki azoknak titkait; s ezeket együtt a Cythere dandárának nevezik!"
/Névtelen vár/
"Abban pedig erős a hitem, hogy ha a magyar nemzet szellemi bajnokai, tudósai, költői, a magyar nyelvet továbbra is oly buzgalommal, oly istenihlette tehetséggel fogják mivelni, mint századunk utóbbi évtizedeiben, ezt a mi édes anyanyelvünket a jövendőben az európai mívelt nyelvek magaslatára fogják emelni."
/Levente, utószó/
"Hogy csak a menést jellemző szavakat soroljam elő, melyeknek legtöbbjét más európai nyelven csak hozzá tett melléknévvel lehet kifejezni : a járásra átaljában megy, jár, jön, járkál, a különböző lassúbb, vagy tétova járásra ballag, kullog, vegyeg, csoszog, koszrog, czammog, sompolyog, tipeg, toppog, vánszorog, botorkál, libeg, lejt, mászkál, sétál, ödöng, lézeng, révedez, tébolyog, bódorog, cselleng, ácsorog, őgyeleg, barangol, csatangol, tekereg, csavarog, kószál, kóborol, lépeget, bujdoéik, hátrál, — huzamosb járásnál czafol, baktat, inal, talpal, gyalogol,kutyagol, eblábol; — gyorsjárásnál: fut, szalad, lohol, nyargal, vágtat, rohan, suhan, robog, iramodik, nyomakodik, csörtet, dobog, kalimpáz, elszelel, elillan, uszul, veselkedik. Hol vannak ezek a török és finnugor nyelvekben? "
/Levente, utószó/
"Ezeket a szavakat csak a tájszótárunkban találjuk feljegyezve, abban a kincses házában a magyar élőnyelvnek, melyet Szinnyey József tisztelt írótársam, egy egész csoport nyelvbuvár közreműködésével mint élő bástyát emel a magyar népnyelvnek minden idegen és rokon nyelv inváziója ellen, egybegyűjtve a tájszólamokat, a mikben az óriásgyermek, maga a magyar nép a maga különleges eszmekörét, felfogásait kifejezésre juttatja, a melyben ötven kifejező szót találunk az ütésre, verésre, hatvanat a járásra, futásra, s melyeknek megfelelő szótárát a világ semmi más nyelvében meg nem találjuk — még az osztyákban sem."
/Levente, utószó/
"A magyar nyelvnek ezen sajátságai már a bölcsőnél kezdődnek. A magyar gyermek már az első gagyogásánál saját szavakat használ, melyekkel első kivánságait, szemléleteit ki tudja fejezni s ezekben már mind észlelhető a magyar szóalkotás szabálya.
Saját magát nevezi babá-nak, a feje botó, ha nagyobb lesz buksi, a keze kacsó, a lába bábó, az orra czicze, a foga kuszkusz, az ételt híja pápi-nak, mikor eszik papál, ha enni kér hámhám; az itala tütü a tápláló emlő cziczi, a tejet mondja titi-nek, a kalácsot kácsi-nak, a tűz neve zsizsi, a sipkája süsü. A leüléskor csücsül, a lefekvéskor tentél, s csicsíjját vár, ha ringatást kiván. Csócsit kínál, ha csókol, pacsit ád, ha kezet nyújt, pá a szava, ha köszönt, tompa a—a, ha figyel valamire, éles á—á a megtagadó nem, dádá, ha kér valamit, haragos dádá, ha meg akar valakit veretni; kukucs a hamiskodó kacsintása, suny ha elbujik, huss a futásra biztatása, — ásimási a táncztipegése, hottó a térden lovaglása. — A mitől fél, az mumus, a mi szép, az csecse, a mi rút az be—e. A sirása düdü, a fülbesugása susu, jajaj és jujuj a fájdalom és ijedtség szava; ha fáj valamije, az bibis s ha viszket, az bizonyosan bósa. Ha valakije elmegy, az táttá, ha valami elveszett, az csincs, ha valamihez nem szabad hozzá nyúlni, az kacsi ! A tréfás veregetés dobi dobi, az érzékenyebb paczi paczi, az ugrás hoppá, a hasraesés nyekk, a hátraesés totty, a mulatás nini, a bűz piha. Az emberek, állatok számára is saját szavai vannak: az apa tata, az anya nyanya, az éltes nő nenne, a férfi bácsi, a fitestvér bá, a dajkája dada, a szolgáló pila. Az állatvilágból a ló czoczó, a tehén böcze, a borjú boczi, a kutya tyutyu, a macska czicza, a tyúk pipi, a kacsa lili, a lúd zsiba, a galamb tubi, a malacz pocza, a disznó csocsa, a nyúl muczi, a bárány bari. Ha híja a kutyát piszpisz, ha a macskát kergeti, sicz! ha szárnyast kerget, hess.
A hallott hangok megkülönböztetésére is van a gyermeknyelvnek több kifejezése: bumbum a dob, czini czini a hegedű, csingilingi a csengetyű, dúdi az éneklés, búböcze az állatbőgés, pú a lövés. Hát még a neveknek gyermeki édnevekké idomítása. "
/Levente, utószó/
"De hát én a szegény atyámfiait meg nem tagadom, sőt ha a csalhalatlan tudományos világ egy népcsaládba soroz bennünket, a rokonságot is elvállalom, de azért határozottan állítom, hogy a magyar és finnugor nyelvek között azonos eredet nincs és nem volt soha.
De még azzal az állítással nem érem be, hogy nincs, hanem azt is be fogom bizonyítani, hogy nem is lehet."
/Levente/