„Kertészeknek és apáknak megvan az a babonájuk, s azt el lehet nézni nekik, hogyha egy fát valamely gyermekük nevére elültetnek, arról azt hiszik, hogy a fa és a gyermek élete egymáshoz van kötve: addig él az egyik, a meddig a másik.”
/Ne nyulj hozzám/
„A sík láthatáron karcsú tornyok emelkednek, azok között még Árpádkori ősszittya építészetű műremekek, öthegyű tornyok és tarkázott téglából épült templomok. Ez a darab föld itt az egyedüli soha meg nem hódított része Magyarországnak, a hová idegen be nem fészkelhette magát se erővel, se praktikával. Területét védi a víz, a föld, a lég és az emberi meleg vér. Még az ős vezérek egyike, a ki a földvárat építé, találta ki azt a nagyszerű védelmi módot, hogy a Szamost gáttal elrekesztve, mocsárt teremtsen maga körül.
Ez a víz védelme.
Földe gazdag; ha ma elpusztítják, letarolja az ellenség, egy jó évben helyrepótol mindent.
Ez a föld védelme.
S aztán nem marad itt meg más ország lakója; mert ehhez a levegőhöz, a minek alkatrésze szunyog, tőzegfüst, mocsárgáz, áztatott kenderbűz, ember kell, a kiben úgy helyén van a lélek, mint az itt lakó tősgyökeres fajban; a kinek olyan meleg a vére, hogy nem fog azon se hideglelés, se a félelem. Más elpusztul abban, ez pedig olyan egészséges benne, hogy meg nem él közte a patikárus, és minden legénye beválik katonának, s ott is két ember számot tesz. Ez a levegő és a tűzvér védelme.”
/Ne nyulj hozzám/
„Alszik minden. Napsütötte éj van. Csak a tücskök billiói, ezek a természet nihilistái, hirdetik a végtelent ellepő egyhangú szavukkal, hogy minden semmiből lett és ismét semmivé lesz. Segítnek hozzá.”
/Ne nyulj hozzám/
„Micsoda a magyar kenyér a világ többi kenyerei között? A mi a classicitas az irodalomban. Az egyszerűség, jó ízlés, nemesség és művészet remeke az. Már rátekinteni is csupa gyönyör; kellemesen, mint egy napsütötte halom, melyen a grácziák honolnak, domborul magasra, féloldalán piros és sárguló hasadásraa nyílva, hogy szintúgy mosolyog, mintha azt mondaná: én vagyok az Isten igazi áldása. Ha kezedbe veszed, könnyű és rengő, a karéjt szelő kés csak úgy ropog benne, ha fölnyitod, orrodat fölüti az édes illat, mely életet s boldogságot párolog arczodraaa; hófehér belét szétfoszthatod, mint az asbetet, s mégis oly tömött az, hogy hézagot nem találsz benne; és ha megkóstolod, abban több ízt találsz, mint az ananászban, s nem panaszkodol az úrra, mert az mindennél jobb… Óh, a magyarok kenyere nagyon jó! Talán azért is szeretnek bennünket olyan nagyon?”
/Bokáczius kalandjai/
„ismerte a híres prágai zsemlyéket, a mik ha megszívósodnak, nincs az a Sámson, a ki egyet kétfelé bírjon repeszteni; birkózott a sléziai hosszúkás, fényes hátú brugókkal is, miknek béle olyan tömött, mint a jóféle agyag; kóstolta a berlini biklát, ezt a diákoknak sóval és köménymaggal hintett ideálját, mely közepén föl van hasítva, s kétfelé fordítja az oldalait szépen; s bámulni tanulta otthon ünnepek alatt a tejjel sütött kenyeret, melynek beléből kevés phantasia mellett rögtön gombóczot lehet göngöríteni; ”
/Bokáczius kalandjai/
„A diák nevezet és fogalom kezd lassankint eltűnni a föld színéről, mint a troubadourok és lovagoké, pedig kár érte. Most legfölebb arról ismerjük meg a diákot, hogy nagyon hangosan beszél a kávéház előtt, s azon versenyez, hogy ki hány vajas szarvacsot tud megenni fogadásból? Azon időben szép volt diáknak lenni. Szűk, testhez álló öltözetet viseltek, térden és könyökén kihasogatva, hogy a nyílásokon a finom patyolat ing kilássék. A hosszú, vállig érő hajon kicsiny kis gömbölyű süveg székelt, melyet saját ügyesség bírt csupán a fejen megtartani, hogy le ne essék, abba hosszú színes toll volt tűzve – nem íráshoz való, – a derekát szorító övről egyfelől a kalamáris lógott alá, másfelől meg a jó egyenes kard, s ha így kiment a diák az utczára, még a gyaloghintók is kitértek előle, mikor pedig esténkint tíz-húsz összefogózva végigment a norimbergi utcákon, erősen dalolva, a jó filiszterek messziről siettek eleve becsukni ablaktábláikat, részint becses ablakaikat, részint szép leányaik szemeit féltve az igézettől.”
/Bokáczius kalandjai/
„Nem én értem, nem magadért, hanem országodért tedd meg ez áldozatot; viseltél érte sebeket testeden, viseld el ezt az első sebet lelkeden, később majd meggyógyítjuk azt.”
/A pruthi csata/
„Ha a marha nagyon megdöglik, akkor agyonütjük és elássuk a földbe, ha pedig csak kicsit döglik meg, akkor kegyelmet kap.
– Micsoda kegyelmet kap?
– Hát megkegyelmeztetik – bográcsban való megfőzettetésre.”
/Egy marhavész-inspectio/
„Egy hosszú görbe asztalra fel volt téve egy nagy korsó, mellette egy darab kréta, s a krétával az asztalra különféle figurák pingálva, mint pl. +, X, ʘ, o, mindenik ábra alatt kisebb, nagyobb számú verticális huzás, mint pl. ||| etcetera.
A gulyás cicerone aztán megmagyarázta, hogy a gugyori korcsmáros most nincs idekinn, esett bőrt szállított, meg faggyut a magazinba; hanem még ma kijön. Addig itt a bor a korsóban; gulyások emberségére bízva; kiki iszik belőle, a mennyi kell, és a hányszor iszik, annyi huzást tesz a neve alá; mert azok a figurák megannyi érdemes pásztoremberek subscriptumai. Az urak is ihatnak belőle, hanem fizesssenek egy piczulát készpénzben; kaputos vendégeknek nincs kredit.”
/Egy marhavész-inspectio/
“Mikor a paraszt eszik, akkor az nem beszél semmi nyelven.”
/A zálog/
“A csóktul lesz aztán az ember igazán őrült.Bölcs szokás a chinaiaknál, hogy a csókot eltiltják; minek az alvó démont fölébreszteni?”
/A kengyelfutó/
“Az erénynek a legerősebb védbástyája a női büszkeség.”
/A kengyelfutó/
“Hogy házastársak között nincs szeretet, az lehető dolog, de hogy szerelemféltés ne legyen, az lehetetlen.”
/Házasság gyűlöletből/
“Hogy miként került a lengyel Leszczinszky Sztaniszló király Francziaországba uralkodónak, az egy olyan kuszált regényszöveg, a milyet csak a történelem múzsájának szabad harisnyakötés közben lediktálni.”
/Házasság gyűlöletből/
“Hisz a házasság oltáristenei: Hymen és Ámor, a hűség és a szeretet; lehet-e Erisnek házasságot szerezni, a perpatvar daemonának?”
/Házasság gyűlöletből/
“A csere-kereskedés csak a barbár népeknél járja, kivált szerelem dolgában; czivilizált ember vagy fizet – vagy lop. Az utóbbi tisztességesebb.”
/Két légyott közül melyiket?/
“Csodák történnek; de csak Francziaországban.”
/Két légyott közül melyiket?/
“Egyetlen garde des dames van a világon, a kire a hajadon leányt rá lehet bízni: a saját erénye.”
/A gardedám/
“No, Gyuri öcsém, hát hogy ütött be a tarokk?
– Megint elvertek, mint a kétfenekű dobot. Jégeső volt földindulással vegyest. Hallott valaha bátyám ilyeneket a tarokkozás világtörténetében? Kapok tíz tarokkot a kezembe, kilencz primőrrel. Solot még sem mondhatok, mert két fekete fináncz vulpes van mellette. Különben is két összekötött ultimo van a táblán, azt begombolni opportunusabb. Kérem a talont. Az elsőben van két dáma, a pirosából. Azokat hagyom a szent eklézsiának; a másodikban felfordúl két király: egy piros, meg egy fekete. – Éljen a köztársaság! – Pagátot vadászok! Ha csak magában lesz is. – A harmadikban van egy király, meg egy spahi. Mind a kettő a tökök familiájából. Négyet láttam belőle. Ez braziliai király. Kénytelen voltam visszamenni az ötödikre. Hát tudhattam én, hogy mind a két király influenzás? Kimondom a dráj madadúrt, pagát-fogást. Ha kihívó vagyok, még a volátot is. Megkontrázzák a játékomat is, a tuleroát is, a pagát-fogást is: egyik jobbrul, másik balrul ráhínak a kompromittált királyaimra, s két ütéssel bikává tesznek a volát-kártyám mellett. Fizetek százhuszonnyolcz blokkot háromfelé. …
– De ez mind semmi ahhoz, hogy az ellenfeleim meg micsoda rinoczerosz-szerencsével játszanak ellenem. Itt van a Muki: megtartja a talont, vesz ötödikre: nem rebeg semmi tarokkot, hanem kimondja a trullt az ultimóval. Én hinterhandban odavágok neki egy kontrát tizenegy tarokkal, játéknak, ultimónak, pagátfogással vegyest. Hát nem megcsinálta az ultimót a maga kilencz tarokkjával az én tizenegy tarokkom ellenében? …
– Mindjárt kifejtem a tényállást. A Muki három szine mind a kettőnkével renonsz volt. A Nusi három tarokkja az enyimek felett szüperiőr volt; háromszor szürkupot csinált; engem háromszor megtalált, akkor a Muki levágta a szept-majorját, a nyolczadikra kiugratta az én szüperiőrömet s a színemen hazavitte a bohóczot legvégül.”
/A hóhér kötele/
“A tarokk nem kártyajáték. A tarokk magasabb művészet, a tarokk poézis, a tarokk drámai és vígjátéki alkotás, a tarokk strategia, a tarokk politika, a tarokk jelempróba, a tarokk prófétai ihlet, a tarokk a világnyelv.”
/A hóhér kötele/
“ Ön a fejnek kopaszra borotválását érti, úgy-e? No ez múlhatatlan: a többnejűség miatt van, hogy a sok feleség ki ne téphesse a gazdának a haját.”
/A tudtánkívül békeangyal/
“ha Bosznia Magyarországba bekebeleztetik: akkor az ottani mohamedán hitű honfitársaknak a próféta által megengedett többnejűség a Szent-István koronája országainak területén jogi érvényességet fog-e nyerni s a kétfeleségű férj gyermekei nálunk is törvényesnek fognak-e elismertetni? Szándékozik-e a sok miniszter közül valamelyik e bizonytalan helyzet megorvoslására egy novellát a Ház elé terjeszteni? A mely kérdésre, egy miniszter sem lévén a Házban, a Ház elnöke azt a határozatot mondta ki, hogy a fontos ügy ki fog adatni az ó-gyallai csillagvizsgáló igazgatójának, hogy tudakozza meg a csillagok járásából, mi fog Boszniával történni az idők teljességében?”
/A hóhér kötele/
“Fecsegni csak nők tudnak, csak nekik van gyors szellemi fölfogásuk, hogy egyszerre tudjanak látni, hallani, beszélni. ”
/Melyik a férfi?/
“Az a szokása volt, hogy minden tanulótársának adott valami csúfnevet, ami azon örökké rajta száradt. A tanítói sem menekültek meg tőle. Született csúfolódó volt. Előre ki volt jelölve az életszekere. Ebből ujságíró lesz, vagy képviselő – akár mind a kettő.”
/Melyik a férfi?/
“Mikor a derék, becsületes Handa Péter uram a fiát Andrásnak kereszteltette, nem gondolta meg, hogy azt a teljes életében Handa Bandinak fogják nevezni, a mi egy betű különbséggel valami czivakodást jelent magyarul.”
/Melyik a férfi?/
"Bizony, bizony mondom, szomszéduram, hogy akkor lesz ez a Magyarország boldog, ha a címerében öt veres mező helyébe zöld mezőket fognak festeni valaha."
/A háromszínű kandúr/
"én nem tudom, hogy mi a különbség a nemes ember meg a pógár ember között: mert mind a kettőnek keresztbe áll a szája az orra alatt"
/A háromszínű kandúr/
"nem eszünk annak a kutyának a fogtából, akit bottal kell hajtani a nyúl után"
/A háromszínű kandúr/
“Az igaz, hogy komisz egy gyümölcs termett rajta, a mit úgy hínak, hogy totya-körte. Olyan az, mint a vaczkor. Őszszel úgy verik le a póznával a fáról: akkor feltöltik a padlásra, mikor aztán jól megfagyott, fekete lett, akkor ehetővé lesz. Megveszik a gyerekek, meg a napszámosok.
… melynek első csemetéjét Uszubu ősapánk hozta magával a Körtvély-tó mellől.”
/A háromszínű kandúr/
“van egy magyar párbeszéd, a mely így szól: kutya van a kertben. Érti azt, a ki magyarul tud.”
/A háromszínű kandúr/